A Holnapról a Nobilitasnál

Ezúttal Széll Katalin, az egyesület

titkára tartott előadást Emőd

Tamás váradi költőről, a

Holnap társaság és

Antológia egyik meghatározó

tagjáról. Előadásában

Széll Katalin kitért a költő

életének ismertetésére, a

Holnap antológia születésére,

amelynek anekdotája az előadás egyik

legszórakoztatóbb része volt. Ady

Váradra érkezik, ez abban az időben

történik, amikor Budapesten se lapja, se

gyökere se igazán nagy

népszerűsége nincsen, és

hazaérve értesül a régi

fiúktól egy folyóirat

tervéről, ami nagyon fellelkesíti,

hiszen: „most kellene csak igazán

alulról, a vidékről, a

népből megindítani a forradalmat,

legalább az irodalomban, ha máshol nem

lehet.” Még Ady

hazaérkezésének

éjszakáján

véglegessé válik a

bemutatkozó kötet terve, már csak a

cím hiányzik. A társaság

tagjai Adyt, a híresen jó

címadót ostromolják. „De Ady

már nagyon álmos volt, s hogy

elutasítsa az ostromot, csak ennyit mondott:

Hagyjátok... majd... holnap... Mire a

lelkesedés szinte egyszerre tör fel a

jelenlevőkből. Úgy van... holnap.

Legyen a nevünk A Holnap!” Ezt

követően Ady és Emőd Tamás

kapcsolatát ecsetelte az előadó,

majd a váradi költő

betegségéről és

haláláról szólt.

Széll Katalin eképpen fejezte be

előadását: „Ha Emőd

látná, biztos elégedett mosollyal

nyugtázná, hogy bálványa,

mestere, barátja, cimborája szavai

maradtak meg az utókor számára a

sírkövén: már minden

álom, semmi sem való, csak a mese az

örökkévaló . Ő az egyetlen

az egykori Holnap

gárdájából, aki honi

földben alussza álmát.”

Pap István