Krisztus embersége felemel bennünket

Beszédében Szűcs Imre

lelkipásztor arra emlékeztette az

egybegyűlteket: már az ókorban

remélték azt, hogy el fog jönni a

Messiás, és valami rendkivülit fog

számukra hozni. Ez az üzenet azonban

nemcsak hírként érkezett:

Krisztus személyében eljött a

maga testi valójában az, akit

vártak, és akit nem ismertek fel.

Talán éppen az árulta el

Jézust, aki a leginkább felismerte

őt és látta azt, hogy valóban

Istennek a fia. Nem lehet pontosan tudni, hogy

Júdásban mekkora volt a hit

és a hitetlenség, mekkora volt benne az

ismeret, és mekkora űr tátongott

benne ismeretlensége és

tudatlansága szempontjából,

azonban az ő nagycsütörtöki

és főleg azelőtti jelenléte

és cselekedete a

világtörténelemben mindaddig,

amíg ember lesz, és ameddig hinni fogunk

Istenben, úgy fog élni a mi

emlékezetünkben, mint a legnagyobb

árulása   az embernek.

Csupán az emlékezetünkben, ugyanis

sajnos nem áll tőlünk távol az,

hogy mi magunk is nem elég, hogy nem

teszünk bizonyságot a mi urunk Jézus

Krisztusról, de ráadásul

még sokszor és

sokféleképpen, gondolattal,

szóval, cselekedettel és

mulasztással bűnt követünk el

ellene és embertársaink ellen

azáltal, hogy eláruljuk őt,

figyelmeztetett a tiszteletes.

Részesei vagyunk 

Nagycsütörtök estéje és

éjszakája nagyon sokak

számára annak az emléknapja, hogy

Jézus megajándékozta az

emberiséget az ő szent testének

jegyeivel, hogy aztán másnap a

saját testén bemutassa azt, aminek

előképe  volt az utolsó

vacsorán megtört kenyér és a

kitöltött bor. Nem Júdás

vére, tette,  öngyilkossága

és áldozata az, ami bennünket

felemel a nagycsütörtöki és

méginkább a nagypénteki

borzalomból, hanem annak a Krisztusnak az

embersége és szeretete, aki

sorsközösséget

 vállalt velünk, mindenkor

élő keresztényekkel. Egyetlenegy

dologban különbözött az ő

emberi mivolta a miénktől, éspedig

abban, hogy bűntelen volt. "Nem tudunk

visszautazni időben csaknem kétezer

évet, lélekben viszont igen.

Képzeljük el azt, hogy az utolsó

vacsora tovább gyűrűzik, és mi

is részesei leszünk,

tanítványokként,

remélhetőleg igaz

tanítványokként és nem

árulókként annak a

közösségnek, amely ott, akkor,

Jézus Krisztussal együtt elfogyasztotta az

utolsó vacsorát", fogalmazott az

igehirdető.  

Ciucur-Losonczi Antonius