Kokárdás vasárnap Érbogyoszlón

A templom falai között öregek és

ifjak együtt hallgatták

Oroszné Mészáros

Márta lelkész szívhez

szóló

prédikációját, aki a

hallgatóság elé

“vetítette” e nap

jelentőségét, azt a súlyos

üzenetet amit magával hordoz az ünnep.

Tudjuk, milyen óriási

elszántságuk volt azoknak a

tiszta szívű fiataloknak, kik

nem ismertek félelmet,

meghunyászkodást, Istenben való

hitük, és az emberek bizalma adott nekik

erőt, elszántságot,

hogy együtt, az életüket sem

féltve mertek hangot adni

véleményüknek, tetteikkel

bizonyítani azt, hogy a szabadság

iránti vágyuknak semmi és

senki nem szabhat gátat. Hitték,

hogy egy igaz, jó ügyért minden

becsületes magyar ember melléjük

áll, és együtt elég

erősek lesznek ahhoz, hogy a szabadságot

kivívni és hirdetni tudják!

Értünk is harcoltak

Történelmet írtak,

elszántságuk, és a nemzet

iránti elkötelezettségük

követendő példa kell legyen

számunkra manapság, amikor azt

tapasztaljuk, hogy az emberek már csak

ritkán állnak ki egy ügy mellett,

és a lelkük mélyén

pislákoló

igazságérzetüket is

lecsitítják.

Ne engedjük a ‘48-as eszméket a

tavaszi széllel együtt tova szállni,

hisz a forradalmárok, a mi

jogainkért is harcoltak. Az ünnepi

megemlékezés a templomkertben elhelyezett

kopjafánál folytatódott, ahol a

Kiss Gabriella

tanítónő és Bereczki

Klára tanárnők által

felkészített iskolások az

alkalomhoz illő verseket, Kossuth

nótákat adtak elő, szép

perceket szerezve, és könnyet csalva a

hallgatóság szemébe. Petőfi

és Vörösmarty sorait hallgatva

sokakban tudatosulhatott, hogy

magyarságtudatunk nem állhat csak

abból, hogy egyszer egy évben az

emlékoszlop elé állunk, ahol

az ünnepség méltó

befejezéseként sokan koszorúikat

is elhelyezték.

Tarpai Ildikó