Ady Endre utolsó napjai

Ady állapotát 1918 november

végefelé rohamos testi és szellemi

hanytlás jellemezte. Az utolsó

hónapok felesége, Csinszka

számára is rendkivüli

megpróbáltatásokat jelentettek.

Ady állapotát súlyosbítja a

spanyoljárvány-fertőzés

is. 

1919 január elején az orvosok

szükségesnek látták Ady

szanatóriumba

szállítását. Ő

tiltakozott, de január 11-én mégis

beszállítják a városligeti

Park Szanatóriumba. „Semmit sem

fordíthattok meg...” –

állítólag ezek voltak

búcsúszavai a szanatóriumba

való bemenetelekor. Rövidesen a jobban

felszerelt szomszédos Liget Szanatóriumba

helyezték el. Professzori konzíliumot

tartanak, laboratóriumi vizsgálatot

végeznek, megállapítják a

diagnózist: dementia paralytica. Állapota

némi javulást mutatt, orvosai

reménykedtek, hogy nincs

életveszélyben, ennek ellenére

1919. január 27-én elhunyt.

A halál oka

Régi orvosbarátja Lukács

Hugó kissé lírai

megfogalmazásában ezt írta a

halál okáról:

„Szívének főütőere

beteg volt tudtom szerint már tíz

éve. Ez a főütőér szakadt

meg, és a poéta szíve-vére

belsőleg elfolyt. Az ütőér

megbetegedését mi okozta?

Vérének vérvirágos

megbetegedése? Az is. Az alkohol is. De nagy

szívének fokozott munkája is,

amelyet nagy szenvedései, haragjai és

ujjongásai hoztak létre.”

Ady Endrét 1919. január 29-én

temették, óriási tömeg

és részvét mellett. „A

temetésen, amely szerdán

délután folyt le a Nemzeti Múzeum

előcsarnokában, olyan nagy embertömeg

jelent meg, hogy az első pillanatokban szinte a

rend fölbomlásától lehetett

tartani. Bent a kertben, az előcsarnok előtti

térséget már jóval

két óra előtt egészen

megtöltötték a sűrű

embersorok, és lassankint az egész

úttest is a megjelent gyászolók

ezreitől feketéllett. [...] A

gyászbeszédek elhangzása

után a koporsót és a

koszorúkat gyászkocsikra tették,

és a menet megindult a Kerepesi temető

felé. A Múzeum körúton

és végig a Rákóczi

úton ezer meg ezer ember födetlen

fővel kísérte utolsó

útjára...” – olvasható

Vezér Erzsébet könyvében. A

Kerepesi temetőbe kísérték,

ahol a város díszsírhelyt

biztosított Ady Endrének.

Péter I. Zoltán