Hosszú út az utópiáktól a restitúcióig

Dr. Hermán M. János előadótanácsos tartott nyitóáhitatot a Királyhágómelléki Református Egyázkerület dísztermében megszervezett, Templom és iskola címet viselő pénteki konferencia kezdetén. Jeremiás próféta könyvéből kiindulva a remény fontosságát hangsúlyozta, mely a babiloni fogság idején is ugyanolyan fontos volt, mint manapság. Mint mondta, a reménység meg nem szégyenít, s ha szívből kérjük, Isten megadja nekünk, ami a miénk - akár szabadságunkról, akár iskoláinkról van szó.

A sorok között

Tolnay István előadótanácsos köszöntötte az egybegyűlteket, majd beszédében többek között arra tért ki: még mindig aktuális Reményik Sándor versének címe, 1990 óta sokan hivatkoztak rá, de még mindig nem elégszer. Az 1948-as tanügyi törvény kimondta, hogy a vallási felkezetek nem tarthatnak fenn oktatkási intézményeket. Azóta történt ugyan előrelépés, de „48 szelleme ott bujkál a sorok között” — hangzott el.

Visszaállt a tehetetlenség

Tőkés László EP–képviselő kifejtette: az évforduló jó alkalom arra, hogy számbavegyék, mi történt a 60 év alatt. Nem szabad megállni azon az úton, amelyen elindultak 1989-ben, de úgy érzi, sok ügybe belefáradt az erdélyi magyarság, s ezek köző tartozik a felekezeti iskolák helyreállításának ügye is. A rendszerváltást követően hosszú utat tettek meg, 3500 oldalnyi memorandumot írtak, és intéztek fűhöz– fához. Az első évek hőskora elmúlt, meggyengült az egyházak erre irányuló törekvése, „sajnos elfárasztott bennünket a hatalom, visszaállt a tehetetlenség”. Mind az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása, mind az egyházi oktatás helyreállítása tekintetében alulmaradtak, s lényegében azzal maradtak, amit 1990-ben elértek.

Törvények senkiföldjén

Jelenleg „a román törvények senkiföldjén vagyunk”, s a felekezeti oktatás ügye egyféle törvénytelen gyermek, „nagy jövő várhat rá, de el is kallódhat”. Később Joseph Ratzinger, a jelenlegi pápa egy régebbi tanulmányából idézett arról,hogy a nevelés első sorban a család feladata és nem helyes, amikor az állam akarja kisajátítani a nevelés monopóliumát. „Újult erővel fogjunk össze és lássunk hozzá egyházi iskoláink helyreállításához” — mondta az EP-képviselő. Később arra tért ki: meglátása szerint az RMDSZ nem támogatja kellőképpen a felekezeti oktatás ügyét, sőt, némely esetben ellenségesen is viszonyul ehhez — példa erre a zilahi református kollégium visszaszerzésének ügye.

–Fontos volna, ha az e RMDSZ napirendre tűzné a felekezeti oktatás kérdését” — mondta Tőkés László.

Bogárdi Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke arról szólt: sokan esünk abba a hibába, hogy úgy gondoljuk: mióta világ a világ, egyfajta küzdelem zajlik az állam és az egyház között. Pedig az állam a XIX. században „jelentkezett”, először csak úgy, mintha részvényes próbálna lenni a közoktatásban. A XIX. században egyre többen vonulnak állami kontroll alá, s ezzel párhuzamosan elkezdődik egy másik történet, az utópizmusé, melynek következtében kialakultak a totalitárius rendszerek. Hitler egyik alapgondolata például pont az volt, hogy magukat az embereket kell államosítani. Elmondhatjuk, hogy a XIX.sz. az utópiák korszaka volt, a XX. sz. a diktatúráké, s kérdés, hogy a történészek a XXI. századot „a restitúció, a gyógyítás, és a gyógyulás századának” nevezik-e majd.

Neumann Andrea