Horváth Imrére emlékeztek Margittán

Horváth Imre ugyanis november 4-én, Imre nap előestéjén született. Elsőként Nagy Gabriella, a margittai Főgimnázium aligazgatója köszöntötte a jelenlévőket, aki tavaly is megszervezte a megemlékezést és szeretné, ha ez hagyománnyá válna Margittán. Röviden ismertette a költő életútját, munkásságát, helyét a magyar irodalomban, majd átadta a szót Cseke Attila kormányfőtitkár-helyettesnek, aki megtisztelte jelenlétével a megemlékezést. Beszédében hangsúlyozta, hogy Horváth Imre Margitta és a magyar irodalom jeles személyei közé tartozik, de nem adatott meg neki, hogy zsenialitását életében elismerjék. Az utókor azonban úgy döntött, hogy példaképei közé emeli. Életét nem arra fordította, hogy ismertté tegye magát, hanem az alkotásra, mely halhatatlanná tette. Olyan volt ő mint Váradnak Ady, vagy Szalontának Arany. „Nekünk utódoknak nemes feladatunk, sőt kötelességünk tisztelni nagy elődünk munkáját, alkotását.”

Követésre méltó

Őriznünk kell emlékét és továbbadni utódainknak, hogy ők is tovább adhassák övéiknek. Így sikerül megőriznünk a hagyományt. Értékrendje követésre méltó és érdemes. Tanításai mind a mai napig érvényesek, követésre méltóak. A költőtől arra is választ kapunk, mit kell tennünk azért, hogy értelme legyen életünknek. „Tetteidben túl kell élned halálod/Megszületni másként nem érdemes.” Ha ennek eleget teszünk a családi és a közéletben akkor nem éltünk hiába, érdemes volt megszületni. Az államtitkár beszéde után a főgimnázium diákjai  – Kiss Brigitta, Horváth Anikó, Simon Enikő, Rend Melitta, Tőtős Norbert – Horváth Imre verseket szavaltak. Az eseményen jelen volt Pocsaly Zoltán alpolgármester, az RMDSZ frakció tanácsosai, a főgimnázium magyar tagozatának tanárai, a civil szervezetek képviselői és a Margittai Ifjak Köre. Valamennyien koszorút is elhelyeztek az emléktáblánál, majd a Szózat eléneklésével zárult a megemlékezés.

Szőke Ferenc