Újra dübörgött a Metropol

A bulit a helyi Party Band kezdte az általam csak a Faith No More zenekar feldolgozásában ismert Easy című számmal, majd olyan világslágerek jöttek, mint a The Best (Tina Turner), a Beat It (Michael Jackson) vagy a Livin On a Prayer (Bon Jovi). A Party Band koncertjének közepe táján színpadra lépett Kovács Péter, azaz Kovax. Köszönt: "Buna seara", amire egy ironikus fiatal hang a közönség soraiból lekezelően visszakösözönt: "szervusz". De ez az attitűd csak addig tarthatott, míg Kovax bele nem kezdett Tom Jones slágerébe, a Sex Bomb-ba, és a nyimnyákolós arcokba belefagyott az irónia, ugyanis Kovaxnak bivalyerős hangja van, ráadásul olyan tisztán énekelt, hogy azt öröm volt hallgatni, egyszóval ha nem lenne elcsépelt a kifejezés, akkor azt írnám: klasszis torok. De mivel elcsépelt, nem írom. A Party Bandről még annyit, hogy ezúttal Marius Pop csodagitáros erősítette a hangzást, ami plusz profizmust, lendületet adott az amúgy is nagyon jól teljesítő bandának, és az sem melléles szempont, hogy Marius a kedvenc szólómat - Eddie Van Halen találmányát a Beat It-ben - is nagyon jól tekerte. A negyed órás szünet és a Trendler család furcsa, a hangulathoz nem illő vonószenei közjátéka után lépett színpadra Traian Cosma, aki annak idején a Metropol együttes "előzenekara" volt, azaz mindig ő melegítette be a hangulatot egy-egy Metropol buli előtt. Ő vezetett elő néhány nótát - köztük az erre az alkalomra írt I m Coming Home-ot és a Ráduly Béla halálára komponált In Memoram Béla címűt. Traian Cosmaval már fellépett két Metropol-gitáros, Orbán András és Szász Ferenc, majd  kilenc óra után nem sokkal a húrok közé csapott maga a Metropol.

Jó buli

Én abba a generációba tartozom, amelyik a Metropolnak csak a nevét hallotta, a muzsikáját nem, de ez a mostani koncert meggyőzött arról, hogy nem véletlenül voltak ők sztárok. És ez a koncert arra is bizonyíték volt, hogy a rockzene milyen jól konzerválja az embert, a Metropol tagjai ugyanis olyan lendülettel zúzták végig a bulit, hogy csak bízhatunk abban, hogy egy-két fiatalabb kolléga is jelen volt a koncerten, hogy tanuljon egy keveset. Csak egyetlen adalék ahhoz, hogy itt igazi muzsikusok vannak: a szólógitáros Szász Ferencen kívül mindenki énekelt is a hangszerjáték mellett, ami rockzenekarok esetében igen ritka, de egyébként követendő példa lehetne. Meghajlás Trifán László sokoldalúsága előtt, aki énekelt, gitározott, szájharmonikázott, majd showmanként is feltűnt a színpadon, Virányi Attila basszusgitáros energiától duzzadó játéka előtt, Szász Ferenc, a "budapesti" Metropol gitárosa előtt, aki tökéletesen beilleszkedett a váradiak közé. Orbán András mint egy szikla, olyan biztos pont volt a színpad és a zenei hangzás tengelyében, de ne feledkezünk meg Nagy Gábor humoráról és Kovax finom billentyűzéséről, avagy Trendler József erőteljes ritmusalapozásáról sem. A régi motorosok biztos ismerik azokat a felcsendült számokat, mint a Farmer song, az Egyszerű dal, a Három fiú, a két nyelven előadott Segíts-Ajutor, vagy a románul elővezetett Viata e un dans. Az élvezetes koncert végére a közönség felállva tapsolt a bandának, és a szülinapi torta is begurult a színpadra. A nagyon jó hangulatú bulihoz csak két észrevétel: Molnár Júlia és Daniel Vulcu elég hosszasan vezették fel az eseményeket, márpedig rock-koncerten a sok beszéd elég hervasztólag hat, aztán a Metropol koncertjének vége felé volt egy pirotechinkai- vagy látványelemnek szánt dolog, de csak egy hatalmas nagy durranásból állt az egész. Én, aki az első sorban ültem, azt hittem kiszakadt a dobhártyám (szerencsére nem), de az elmondások szerint a az előcsarnokban állók is megszeppentek a durranás hallatára és beszaladtak, hogy lássák, kit lőttek le. Ja, és még valami: hol volt Markus Barbarossa?

Pap István