Emlékezés a meggyilkolt leventékre

A márciusi emlékműavatás borus, szeles időjárásával szemben az elmúlt hét végén csendes, napsütéses időben ülhettek az emlékezők az emlékmű mellett félkörben elhelyezett székeken, miközben Szabó Zsolt lelkipásztor újra felolvasta az Ésaiás próféta könyvéből vett idézetet, mely hét hónappal korábbi ünnepségen is felhangzott, s az emlékművön is olvasható: „De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!”

Évtizedek csendje után

Összesen 97 név van az emléművön (45 az első, 36 a második vilgáháborúban elesetteké, 13 leventéé és 1950-ben kivégzett 3 személyé – szerz.megj.), de kötelességünk, ha a sors úgy hozza, hogy a mienk legyen a 98.-ik, vagy a 99.-ik, mondta beszédében a lelkész, hozzáfűzve, hogy az ünneplés és emlékezés után újrakezdődnek a kűzdelmes hétköznapok, melyekben terveinket a hit és a szeretet stratégiai alpjaira kell építsük. Versek elhangzása után Szerző Erzsébet (aki az emlékmű alapkőletételén, majd avatásán is részt vett) könnyek között emlékezett édesapjára, akit mindössze pár hónaposan vesztett el. Nem csak a veszteség volt fájó, de az is, hogy évtizedekig nem lehetett beszélni a történtekről, emlékezni az áldozatokra, mondta.

Szemtanú, túlélő

Az értelmetlenné vált vérontásból hazafelé tartó leventéket Nádudvar mellett érte a halál, a 22 legyilkoltból 13 volt félegyházi, a holttesteket környékbeliek temették el, emlékezett Réz Szilárd, a Hajdú–Bihar megyei település alpolgármestere, aki után a ma 81 éves Erdei József egykori szemtanúként és a hantolásban segédkező nádudvariként idézte fel emlékeit. A legszomorúbb, amikor szülő a gyerekét temeti, ennél talán csak egy szomorúbb van: amikor egy közösség fiataljait siratja, kezdte beszédét Cseke Attila. Az államtitkár azzal folytatta, hogy ma már sem lehetőségünk, sem jogunk nincs számonkérni a legyilkoltak halálát, pedig a veszteség nagy volt, hiszen az egykori leventék ma is élhetnének, akár közösségük vezetőjeként is, vagy “csak” nagyapákként. Szavaira bizonyíték volt, hogy az ünnepségen részt vett 1944. október 9-e túlélőinek egyetlen még élő képviselője, a helyi Kerekes Imre bácsi is. Végezetül az emlékmű megkoszorúzására került sor, és azt is megtudtuk, hogy a 64 évvel ezelőtt történtekről könyv megjelentetését tervezik.

Rencz Csaba