Zsoltárok szóltak a neológ zsinagógában

Hosszú évek tetszhalotti állapota után a Kossuth utcai neológ zsinagóga újból visszatért Nagyvárad kulturális körforgásába, éspedig nem is akárhogyan: a népszerű Sebestyén Márta, Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos zenésztrió koncertezett hétfő délután az impozáns épületben. Az előadóművészek erdélyi turnéjuk utolsó állomásaként érkeztek a bihari megyeszékhelyre, mely során- a világon eddig talán egyedülálló módon- hét város hét különböző felekezetű templomában léptek fel 15 zsoltár című közös lemezük anyagával. Ennek megfelelően az elmúlt napokban a kolozsvári Szent Mihály római- katolikus, a marosvárhelyi református, a székelykeresztúri unitárius, a gyergyószentmiklósi örmény-katolikus, a brassó magyar evangélikus templomban, valamint a maroshévízi Sf. Arhangheli Mihai si Gavril ortodox katedrálisban csendültek fel a jól ismert imádságos énekek. A zenei körutat a gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ szervezte, az itteni előadás pedig a Nagyváradi Zsidó Hitközség támogatásával jöhetett létre.

A tizenöt zsoltár első darabjait 1995 nyarán kezdte el írni Gryllus Dániel és Sumonyi Zoltán a Tiszadobi Ökumenikus Táborban, ahol egy hétig Dávid királyról olvastak és beszélgettek. Ott merült fel bennük a gondolat: jó lenne, ha olyan dalokat írnának, melyeket többen és együtt tudnának énekelni.

Gyönyörű zsoltárénekek

Az első zsoltárénekek már a táborzáró istentiszteleten megszólaltak, két év alatt pedig tizenötre bővült a gyűjtemény. Akkortájt  készültek el a hangfelvételek is Sebestyén Márta, Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos előadásában, az elmúlt tíz évben pedig változatos helyszíneken: kisebb és nagyobb templomokban, zsinagógákban és hangversenytermekben lépett fel a trió. A különböző hangszerek kiséretében előadott, magyar, szláv, zsidó és kelta népzenéből táplálkozó zsoltárénekek nagy sikert arattak a váradi neológ zsinagógában is. Az elhangzott alkotások közül kiemelendők a mezőségi népdalokból táplálkozó 18., Az Úr az én váram, kősziklám (Dávid győzelmi éneke), a szomorúbb hangvételű, a babiloni fogságra utaló 137., Babilonnak folyóvize mellett című, valamint a 133., a hazatéréskor érzett örömet kifejezésre juttató Míly gyönyörűség, íme lásd... kezdetű zsoltárok. A szép számú közönség bizonyára még sokáig hallgatta volna a gyönyörű imádságos énekeket, azonban a koncertnek másfél óra elteltével vége kellett szakadnia. Éppen a zsidó újév napjára esett ugyanis, ami az izraeliták számára vallásos ünnepet jelent, a megszokott szertartásokkal.

Ciucur L. Antonius