Minden magyarnak látnia kell…

A borongós, enyhén szemerkélő idő miatt kevés látogatója volt  a Nemzeti Történeti Emlékparknak. Milyen kár, hogy a jegyirodánál nem vették figyelembe, hogy anyaországi vagy a kényszerűségből azon kívül rekedt részekből jöttek a látogatók, a belépőjegy árából egy jottányit sem engedtek, pedig egy kis kedvezménnyel talán több magyar közösség keresné fel történelmünk, múltunk egyik legjelentősebb helyszínét.

Összetartozásunk jelképei

Az 55 hektárnyi tájvédelmi területen honfoglaló magyar vezéreink „szerét ejtették” az ország dolgainak. III. Béla király jegyzőjétől, Anonymustól tudjuk, hogy itt tartatott meg az első országgyűlés. A millenniumi Magyarország korában emelt Árpád-emlékmű, s a hozzá kapcsolódó királyi szoborpark nemzeti önazonosság-tudatunk, összetartozásunk, keresztyén örökségünk jelképei. E helyszínen tárták fel 1970-ben a középkori Szeri monostort, amely egykor talán a magyar alföld legnagyobb kiterjedésű szerzetesi intézménye volt. A látogatók megtekintették az itt kialakított dél-alföldi paraszti élet egyszerűségét és gyönyörűségét felelevenítő szabadtéri néprajzi múzeumot, a Skanzent. A velencei látogatók többsége lévén falusi származású, örömmel látott hasonlóságot a ma már csak emlékeikben élő gyermekkori lakóházaik, melléképületeik, illetve a szegedi, szentesi tanyavilág Ópusztaszerre menekített kövületei között. Gyönyörűek a régi bútorok s az orrukat megcsapó egykori illatok, melyek az alacsony mestergerendás házakból, fehérre meszelt falakból, sárral tapasztott és finom homokkal megszórt padozatból áradt. Hát még a nádfedeles háztetők!

Magyarok bejövetele

Az emléparkban kaptak helyet a természeti örökséget páratlan természettudományos ritkaságokkal bemutató Csete-júrták. Tagadhatatlan, hogy valamennyiünk számára a legnagyobb élményt mégis a Magyarok bejövetele című körkép jelentette, amelyet Feszty Árpád a Honfoglalás ezredik évfordulójának tiszteletére alkotott festőtársai segítségével. A gigantikus méretű vászonkép (melynek magassága 10-15, kerülete pedig 100-120 méter) lebilincselő. A középen lévő nézőpódiumot valóságos, plasztikus tárgyakból álló, háromdimenziós műterep veszi körül, amit a vászonfestménnyel úgy hangoltak össze, hogy ne lehessen észrevenni a kettő közötti határt. Ezáltal olyan illúziót kelt, mintha igazán egy táj vagy jelenet közepén állna a szemlélő. E jelen beszámoló jegyzője még csak kísérletet sem tud tenni arra nézve, hogy e látvány lebilincselő érzését megfogalmazza. Csak egyetérteni tud az egyik velencei csoporttaggal: ezt minden magyar embernek látnia kell!

Anton Wolf