Nagykorú lett a vonósnégyes

Arra vonatkozó próbálkozások, hogy Nagyváradon létesüljön egy kamaraegyüttes, már az 1970-es évektől kezdve történtek a városban, a Művészeti Líceum tanárai és az állami filharmónia zenészei erőfeszítéseinek köszönhetően. A kezdeményezések egyik frontembere Thurzó Sándor, a megyeszékhely elismert és népszerű zenetudósa volt. Végül 1989. november 15-én alakult egy vonósnégyes Nagyvárad néven. Mivel a román sajtó Oradea-nak, a német média pedig Grosswardein-nek nevezte a kvartettet, a zenészek végül amellett döntöttek, hogy a város latin nevét, vagyis a Varadinumot viselje a formáció. Az évek során több mint 500 nagysikerű fellépésük volt az országban és külföldön, repertoárjukban magyar és nemzetközi hírű zeneszerzők művei egyaránt szerepelnek.

A Varadinum vonósnégyes tagjai különösen odafigyelnek arra, hogy azoknak a zeneszerzőknek az életművét promoválják és népszerűsítsék, akik valaha Nagyváradon éltek, élnek vagy komponáltak. Ennek érdekében előszeretettel játszák Michael Haydn, Venzel Pichl, Carl Ditters von Dittersdorf, George Enescu, Bartók Béla, Bihari Sándor, Corneliu Torsan, Halmos László, Orbai Cornel, Dankó János, Rydzik Gyöngyi, Adrian Gagiu, Dan Voiuculescu, Csire József és Lászlóffy Zsolt műveit. A kvartett nem csupán a közönség szeretetét, hanem a szakma elismerését is bírja, ezt bizonyítja az a számos díj, amelyeket az évek során kaptak, professzionalizmusuk elismeréseképpen.