A náci német V2 mérnöke fontos szerepet játszott a holdutazásban is

Braun "a 30-as és a 70-es évek

között az egyik legfontosabb

rakétatervező volt, és az

űrkutatás bajnoka" - írta róla

most az amerikai űrhivatal weblapja.

Braun 1912-ben Bonnban született, 1955-ben lett

amerikai állampolgár, és 65

éves korában 1977-ben Virginiában halt

meg.

Von Braun már kamasz korában is

szenvedélyesen érdeklődött a

repülés iránt, és 17

évesen, 1929-ben beiratkozott az

Ürrepülő-társaságba.

Rakétaépítésről

álmodozott, ezért lépett be 1932-ben a

német hadseregbe, miközben egyetemi

tanulmányait végezte.

Von Braun vezette azt a csoportot, amely a második

világháború alatt a világ

első ballisztikus rakétáját, a

V2-t kifejlesztette a nácik számára.

A rakétákat a nordhauseni

rakétagyárban állították

elő, ahol a buchenwaldi koncentrációs

tábor egyik közeli altáborának

foglyait dolgoztatták. Sok ezer ember vesztette

életét a náci csodafegyverért

végzett kényszermunkán.

A V-2 rakéták 15 méter hosszúak

voltak, 12 tonnát nyomtak. Folyékony

üzemanyaggal működtek, és több

mint 5 ezer kilométer óránkénti

sebességgel tudtak repülni. Több mint 1

tonna robbanóanyagot tudtak 750 kilométeres

távolságra eljuttatni. A V-2

rakétákat vetették be a németek

1944 szeptemberében London

bombázásakor.

Von Braun már 1945 elején megértette,

hogy Németország elveszítette a

háborút, ezért szervezni kezdte, hogy

az 500 legjobb tudóssal együtt megadja

magát az amerikaiaknak.

A háború után 15 éven át

dolgozott együtt von Braun a csapatával,

és az a tudományos anyag és

felszerelés, amelyet átvitt az Egyesült

Államokba, segítette az amerikai ballisztikus

rakéták, köztük a Jupiter

kifejlesztését.

Von Braun - mint később magyarázta -

azért az amerikaiaknak adta meg magát, mert a

britektől nem kapott volna elég pénzt

ő és a tudóscsapata, az

oroszoktól meg félt.

Rakétafejlesztési központját

1960-ban áthelyezték az amerikai

hadseregtől a nem sokkal előbb alakult

Űrkutatási Hivatalhoz (NASA), és azt a

feladatot adták neki, hogy építse meg

a Saturn óriásrakétákat.

Rá tartozott a Saturn-V ifejlesztése. Ezzel a

rakétával kerülte meg a Holdat az

Apolló-8, majd az Apolló-11, amelynek

holdkompja le is szállt az égitesten.

Von Braunt 1970-ben felkérték a NASA

stratégiai tervezőcsoportjának

vezetésére. Elvállalta, de 1972-ben

kilépett, és egy repülőipari

cégnél vállalt munkát.

Öt évvel később, 1977-ben halt meg.

Nem sokkal előtte könyvet írt a

rakétatechnika és az

űrrepülés

történetéről.