Tananyag lesz a boszorkányság Indiában

A szegénység sújtotta területek törzsi közösségei között meglehetősen elterjedt a boszorkányságban való hit: sokszor őket okolják a nehézségekért, például az éhezésért is. Becslések szerint 2003 óta Asszámban és Nyugat-Bengáliában mintegy 750 ember, főként idős asszony esett áldozatul a boszorkányüldözéseknek - írja online kiadásában a The Times című brit napilap.

Egy nemrégiben történt szörnyű esetben egy négytagú családot köveztek meg és temettek el élve Asszámban, mert állítólag megátkozták a falu elöljárójának egy rokonát. Egy másik támadást követően két "boszorkány" levágott fejét trófeaként hordozták körbe az utcákon.

A boszorkányság tananyaggá tételét támogatók azzal érvelnek, hogy már gyerekkorban el kell kezdeni a babonák elleni küzdelmet, ha véget akarnak vetni a boszorkányüldözéseknek. A tudományos élet számos képviselője azonban úgy véli: a boszorkányüldözés valójában gazdasági jelenség, és az oktatás helyett a nyugdíj intézményének bevezetése volna a megoldás.

Erre utal számos tanulmány is - a XVI-XVII. századi Európától a mai Afrikáig - amely azt mutatja, hogy a boszorkányüldözések csúcspontját mindig a terméketlen évek jelentették. Manapság Tanzánia Meatu kerületében a gyilkosságok fele boszorkányüldözés eredménye, az áldozatok túlnyomó többsége pedig az elszegényedett háztartásokban élő idős nők közül kerül ki.

Raymond Fisman, a Columbia Egyetem professzora szerint a bűnbaknak kikiáltott "boszorkányokat" valójában azért ölik meg, hogy több maradjon a többieknek. És hogy kik lesznek az áldozatok? Nyilván azok, akik "termelőerejükhöz" képest a legtöbbet fogyasztják, vagyis a háztartások idős női tagjai. A leggyorsabb megoldás így a nyugdíj bevezetése, amellyel az idős nők gazdasági teherből bevételt termelő családtaggá válnak. Ennek a módszernek a javára írják például, hogy az 1990-es években Dél-Afrika északi területén szinte teljes egészében sikerült véget vetni a "boszorkánygyilkosságoknak".