Meghalt a káoszelmélet megalkotója

A káoszelmélet olyan dinamikai rendszerekkel foglalkozik, amelyek viselkedése az őket meghatározó törvényszerűségek ellenére sem jelezhető hosszú időre előre. Az ilyen rendszerek érzékenyek a kezdőfeltételekre. A sok összetevőből álló rendszerek, mint például a légköri jelenségek vagy a tektonikai folyamatok, kiszámíthatlansága régóta ismert. A káoszelmélet azt mutatta ki, hogy egyszerű, néhány állapotjelzővel leírható meghatározott rendszerek is mutathatnak összetett, megjósolhatatlan viselkedést.

Edward Lorenz 1963-ban publikálta első tanulmányát az előre nem látható, véletlenszerű viselkedésekről. Egy évtizeddel később James A. Yorke amerikai matematikus a kissé megtévesztő káosz nevet adta a teóriának, amely alapvetően megváltoztatta a világról alkotott képet, és ezért azt sokan, Einstein relativitáselmélete és Heisenberg kvantummechanikája mellé sorolva, a 20. század harmadik forradalmasító tudományos vívmányának tekintik.

Edward N. Lorenz kezdetben egy sirály metaforáját használta elképzelésére, amely később a pillangó-hatás nevet kapta. 1972-ben ugyanis a következő címet adta egy tudományos beszédének: "Előrejelezhetőség: képes-e egy pillangó brazíliai szárnycsapása Texasban tornádót kiváltani?". Előadásának végén Lorenz a saját kérdésére igenlő elvi választ adott. Ez persze, Lorenz felfogásának megfelelően, nem azt jelenti, hogy a szárnycsapások által elindított folyamatok végén tényleg tornádó következik be.