Erdélyi koncertturné küszöbén a Tankcsapda

Erdélyi koncertturné küszöbén a Tankcsapda

Lukács Lászlóval, a
magyarországi Tankcsapda együttes
frontemberével készült az
interjú. A csapat május 15-én
Kolozsváron, másnap, 16-án pedig
Csíkszeredában fog fellépni.

– Óriási örömöt
váltott ki erdélyi rajongóitok
körében a májusi
fellépés. Mennyire ismerős a
két város?


– Csíkszeredában még nem
játszottunk soha, ez egy szűz terület.
Kolozsváron voltunk már, és
emlékszem rá, hogy tök jó
buli volt. Izgatottan várjuk mi is a
koncerteket. Mivel ez az év a Tankcsapda
húsz éves jubileumi idénye,
célunk is volt, hogy minél többet
játszunk, ne csak Magyarország politikai
határain belül, hanem egy csomó
más helyen is, ahol sokan laknak magyarok.

Még jobb, lendületesebb

– Miben látod a legfontosabb
különbséget az erdélyi
és a magyarországi koncertjeitek
között? Mennyiben más a hangulat?


– A hangulat? Azt gondolom, hogy teljesen
természetes az, hogyha egy olyan területen,
ahol ritkán játszunk – és
sajnos mi sokkal kevesebbet játszunk
Erdélyben, mint amennyit szeretnénk
– a Tankcsapda-koncertekre jellemző nagyon
jó hangulaton felül egy kicsivel még
jobb, még lendületesebb. Egy ilyen
koncertnek van egy ünnepi hangulata is.
Bízunk benne, hogy nagyon sokan lesznek.

– Te valamikor tudatosan
készültél arra, hogy egyszer
bandád legyen, vagy csak úgy
belecsöppentél a bizniszbe?


– Az első években az ember otthon
gitározgat, próbálja a hangszert
egyáltalán megfogni: a gitárnak
melyik az eleje, melyik a hátulja, hol a
húr meg hol a hangolókulcs… 
Az a helyzet, hogy az a fajta életmód, az
a fajta gondolkodásmód, amit én
mindig is képviseltem a Tankcsapdával,
meg az azt megelőző években más
zenekarokkal, az mindig is a közösségi
élményre támaszkodott. Én
mindig is zenekarokban gondolkoztam. A
Tankcsapdát megelőző években
olyan zenekarokban játszottam, ahol más
volt a frontember, más volt a főnök.
Aztán a Tankcsapda volt az első olyan, hogy
összeálltunk három jó
cimborámmal, Buzsik Gyurival meg Labival,
és mi voltunk a saját magunk urai.

– A Nem hagylak el turné mellett
készül az új lemez. Hogy áll
a munka?


– Erre a beszélgetésre is a lemez
felvételéről érkeztem. Egy
kicsit előrébb kellene tartanunk a
felvételekkel. A dalok természetesen
készen vannak. A stúdióban
még van mit faragni a dolgon, de az
tudható, hogy tizenkét dal lesz,
és reményeink szerint szeptember
elején fog megjelenni.

Átfogóbb műsor

– A turnén csak az első
négy albumról játszotok. Ez
várható az itteni koncerteken is?


– Nem. Az a helyzet, hogy ezekkel a dalokkal,
ezzel a négy lemezes koncertműsorral
egész tavasszal kis helyeken játszottunk.
Ezek a zenekar első időszakának
számai, és úgy gondoltunk, hogy a
dalok ezekre a koncerthelyszínekre illenek.
Kolozsváron és
Csíkszeredában már jóval
nagyobb közönséget érint a
dolog. Olyanokat is, akik nemcsak a zenekarnak ezt a
korai szakaszát ismerik, hanem ismernek mondjuk
egy Menyország touristot, vagy egy Ez az a
házat. Úgy illik, hogy egy ilyen
ritkán meglátogatott területen, mint
ez, olyan dalokat is játszunk, amiket nem csak a
kifejezetten fanatikus rajongók ismernek. Ezen a
két koncerten egy jóval
átfogóbb műsort játszunk
majd.

Szabó-Györke Zsombor