Érdemes volt elindulni…

Érdemes volt elindulni…
Immáron negyedszázada, hogy Nagyváradon 1990. január 4-én napvilágot látott és azóta is a Bihar megyei újságolvasók kedvenc napilapja a Bihari Napló, mely egyben a Partiumban megjelenő magyar nyelvű napilapok közül a legnagyobb példányszámú.

Amikor ezeket a sorokat írom, sohasem törekedem a saját személyemet, szerepemet előtérbe helyezni, inkább azokkal az eseményekkel foglalkozom, amelyek a lap körül történtek. Egyike vagyok annak a 22 munkatársnak, akik a ’89. decemberi változások után elhatározták, hogy 1990 januárjától a korábbitól teljesen eltérő napilapot szerkesztenek, s az újság nevét Bihari Naplóra változtatják; és az egyedüli vagyok, aki ma, 25 év után is itt dolgozom a szerkesztőségben.
1990. január 4-én mind szerkezetileg, mind tartalmilag teljesen megváltozott újságnak kell az olvasóink kezébe kerülnie, jelentették ki akkor a szerkesztőség tagjai. Ennek megvalósítása főleg annak köszönhető, hogy a szerkesztőség olyan személyekkel egészült ki, akiket korábban különböző okokból eltávolítottak az újságtól. Közülük kiemelkedik Stanik István szerepe: ő volt a fő mozgatórugója a változásnak, kezdetben mint vezető szerkesztő, 1990. március 1-jétől mint a lap főszerkesztője. Az ő meglátása nagyon sokat nyomott a latban, szakmai tudásának köszönhetően sokkal merészebben, nagyobb hozzáértéssel, profi módon lett szerkesztve a napilap. Az ő meghívásának köszönhetően lettek lapunk munkatársai olyan személyiségek, mint Bokor András, Neumann Ottó, Szilágyi Aladár, Szűcs László, és még sorolhatnám Nagyvárad ismert személyiségeit. A ’90-es évek első felében óriási volt a kereslet a Bihari Napló iránt: nagy példányszámban jelent meg, sok előfizetőnk volt, de szabadárusításban is sokan vásárolták.
Azt szeretném kiemelni – lehet, hogy erről már írtam –, hogy a változások után szerkesztőségünk volt az egyedüli olyan intézmény Nagyváradon, amelyben a teljes tevékenység magyar nyelven folyt, s ez bizalmat sugárzott a bihari magyarság felé. Sokan keresték fel abban az időben a szerkesztőséget, rengeteg levelet kaptunk olvasóinktól, mindenki azt várta, hogy véleménye, írása jelenjen meg lapunk hasábjain. A legtöbb esetben ez meg is valósult.
Gondok abban az időben is akadtak bőven, a legnagyobb ezek közül az újság nyomtatásához szükséges papír beszerzése volt. Egy időben – még 1990 első felében –, mivel nem rendelkeztünk elegendő papírral, egy várad-velencei lerakatból vásároltuk meg a szükséges mennyiséget, viszont az nem fehér, hanem zöldessárga színű volt. Erre mondták az olvasóink, hogy „íme, színes nyomtatásban jelenik meg a Bihari Napló”. A papírproblémák később is fennálltak. Volt olyan időszak, amikor az újság egyik alkalmazottja hosszú ideig Bákóban tartózkodott – ott volt az egyedüli gyár Romániában, amely újságpapírt gyártott –, hogy biztosítva legyen a szükséges papír az újság kinyomtatásához. Volt olyan időszak (ez már később), amikor egy Bihar megyei vállalkozó segítségével Szlovákiából szereztük be a szükséges papírt. Ha emlékezetem nem csal, akkor kijelenthetem, bármilyen nehézségek voltak is e téren, a Bihari Napló minden reggel rendszeresen eljutott olvasóinkhoz.
Egy nagy lépést jelentett az újság életében a saját lapterjesztési hálózat kialakítása – ez a folyamat jó néhány évig tartott, amíg majdnem minden Bihar megyei településre, ahol előfizetőink voltak, saját lapkihordóink vitték házhoz az újságot. Mérföldkőt jelentett ez a megvalósítás lapunk életében.
Zárszóként, úgy érzem, meg kellene emlékeznünk, fejet kell hajtsunk azon volt munkatársaink emléke előtt, akik a kezdetkor jelen voltak és bábáskodtak a Bihari Napló létrejötténél, de sajnos már nincsenek közöttünk. Megérdemlik, hogy a nevüket felsoroljam: Tőke Csaba, Fábián Imre, Kovács Lajos, Kenéz Ferenc, Kiss Sándor, Szalai Irén, Halász Erzsébet, Papp József, Messzer László, Szabó Mihály, Dávid József, Pap Imre.
Negyedszázad az ember életében hosszú idő, egy újság életében pedig olyan időszak, mely alatt be tudja bizonyítani, hogy igen, érdemes volt elindulni akkor, hisz íme, huszonöt év után, több tulajdonosváltáson is átesve, ez a lap ma is él és a bihari magyarok kedvenc napilapja.
Isten éltessen még sokáig, szeretett újságom, Bihari Napló!

Dérer Ferenc