Filmszerű opera a szabadságharc ellentmondásairól

„Sámson szenvedélye vak, míg Delila szerelmében is megmarad számítónak. Két különböző szerelemtípus, két különböző szerelemélmény, de közös a tragédia. Sámsonban hihetetlenül erős szerelem dúl Delila iránt és nem veszi észre, hogy csapdába csalták."

"A bibliai történet szerint Sámson az istenéhez fordul segítségért, visszanyeri erejét és lerombolja a filiszteusok templomát. Az én koncepciómban egy szentséges zsidó helyet, egy zsinagógát a filiszteus urak átépíttetnek mulatóvá, a kísértések templomává. Ezt a pogány templomot rombolja le a végén Sámson a maga mai technikai eszközeivel.” - vallja Korcsmáros György, a Sámson és Delila rendezője. A magyarországi vendégrendező szándéka szerint az előadás hűen követi az eredeti cselekménysort, izgalmassá és átélhetővé téve, modern környezetbe helyezve az operát. A produkcióra csütörtökön, február 14-én 18.30 órakor kerül sor az Opera nagytermében.

Az előadás létrehozásában a rendező alkotótársai Horváth József karmester, Lőrincz Gyula díszlettervező, Amalia Judea jelmeztervező, Jakab Melinda koreográfus, Barabás Sándor, Ferenczi Endre hangversenymesterek, valamint Kulcsár Szabolcs karigazgató voltak.

A produkcióban Veress Orsolya (Delila), Marius Vlad Budoiu (Sámson), Balla Sándor (Dagon főpapja), Simonfi Sándor (Abimelech), Köpeczi Sándor (Öreg zsidó), Rétyi Zsombor, Rigmányi István, Peti Tamás Ottó látható. Szólótáncosok: Vlad Moldovan, Tőkés Ioana, Oprean Simina, Popa Andreea, Rațiu Camelia, Rîpă Alin.

A Sámson és Delila ősi bibliai történeten alapuló francia opera, a 19. század klasszikus zenei remekműve. Camille Saint-Saënsra mély hatást gyakorolt az angol oratóriumhagyomány, valamint Mendelssohn Éliása, ezért eredetileg a Sámson-mítoszt is egy oratórium anyagaként akarta használni. Ám Ferdinand Lemaire költő és drámaíró meglátta a történetben a színházi lehetőséget, és meggyőzte a zeneszerzőt, hogy operát kell írnia. 1870-ben Liszt Ferenc biztosította afelől, hogy Weimarban színre viszi a művet.