„Leszállunk a következőnél” - Tedy Necula játékfilmje

Tedy Necula „Coborâm la prima” („Leszállunk a következőnél”, 2018) című filmje a toleranciáról, az egymásra figyelésről szól, és arról, hogyan viselkednek az emberek krízishelyzetben, hogyan viszonyulnak egymáshoz. Kolozsváron a rendező első nagyjátékfilmjét a 17. Transilvania Nemzetközi Filmfesztiválon tekinthette meg közönség és november 4.-én a Győzelem moziban.

A Colectiv Klubban történt tragédia másnapján vagyunk. A film kezdő jelenetei a bukaresti metró peronján a szerelvényt váró embereket mutatják. Különböző korú, karakterű emberek lépnek be a 2. metrókocsiba. Miután a metró elindult, technikai okok miatt, két megálló között blokkolódott. Az utasoknak közlik, hogy technikai meghibásodás következtében néhány órát kell várniuk a metrókocsiban. A metrókocsiban való várakozás próbára teszi az egyének stressztűrő képességét, a többi utashoz való viszonyulását is. „Nem a Colectivról szól a film, de nem hagyható figyelmen kívül a tragikus esemény. Több ember párhuzamos élettörténete, akik találkoznak, és bizonyos esemény végül összeköti őket” - mondta a rendező. Az utasok között feltűnik egy anya a kisfiával, az üzletember a feleségével, a lelkész, egy idős házaspár, egy férfi tangóharmonikával, áldott állapotban levő nő, néhány fiatal „vagány”, egyetemista, egy gay. A szereplők idegenül állnak egymás mellett, nem igen kommunikálnak egymással. Mindenki a maga problémájával van elfoglalva. Thomasról, a gyermekről kiderül, hogy autista. A kisfiú bolyong az utasok között, érdeklődve figyeli az embereket. Egyesek kis ajándéktárgyat adnak a gyermeknek. Az anya próbálja irányítani, fegyelmezni őt. Az üzletember észreveszi, hogy valaki ellopta a pénztárcáját. A feleségének is elmondja. Közli vele, hogy a cégjük csődbe jutott, csődeljárást indítottak. A néző érzékelheti, hogy mennyire felizgatta a kapott hír a hölgyet. Nem hiányoznak a vagányok próbálkozásai sem. Az utasok közt van egy idős házaspár, érzékelhető a feleség aggódása a férje egészségi állapota miatt. Telnek a percek, az órák. A zárt metrókocsiban levő személyek hangulata kezd feloldódni. Mindenkinek megvan a maga története. Egy fiatalember elmondja a mellette levő hölgynek, hogy nemrég jött ki a börtönből. Egy adott pillanatban az idős férfi rosszul lesz, rögtön segítségére siet egy asszisztensnő. Egy másik férfi azért ült fel a metróra, mert a kórházban levő feleségéhez akart sietni, hiszen rövid idő múlva apa lesz.

A rendező a mindennapi életből ihletődött. Nem a Colectiv Klubban lezajlott tragédiáról szól a film, hanem párhuzamos egyéni történetekről. Szükséges az egymásra figyelés, a kommunikáció – vallja a rendező. A metró egybekapcsolja az embereket. Ne a látszat, az előítéletek alapján ítéljük meg embertársainkat. A filmnek pozitív kicsengése van.

Tedy Necula alkotását inspirációs filmnek tekinthetjük, remélve, hogy a filmes eszközökkel megfogalmazott gondolatokat a közönség is fontosnak tartja, ezáltal végső soron változás következhet be az egyének közti kapcsolatokban is, ami a másik személlyel szembeni nyitottságban, együttműködésben fejeződik ki.

Kolozsváron a Győzelem moziban tartott filmvetítésen jelen volt a rendező is, aki a filmezés folyamatába nyújtott betekintést. A rendezőt hét éve foglalkoztatta a film témája, tehát az, hogy megáll a szerelvény a két állomás között, és egy idő után az emberek elkezdenek beszélgetni egymással, próbálják megismerni egymást. Az embereknek szükségük van pozitív kicsengésű történetekre. A „Coborâm la prima” című alkotás független film, nem kapott állami támogatást. A forgatás nagyrészt a filmstúdióban történt. Hét nap alatt egy metrókocsit készítettek, ami egy az egyben megfelelt a reális kocsinak. Valóságos metrókocsiban két éjszaka forgattak, no még egyszer három órát. A forgatás színhelyén 50-60 szereplővel dolgoztak, és jelen volt a stáb is. Tehát elég problémás volt forgatni. A producer szerint nem olyan egyszerű, hogy egy zárt térben különböző szereplők interakcióba lépjenek.

A film alkotói

Rendező: Tudor Tedy Necula. Forgatókönyvíró: Alexandra Axinte. Operatőr: Alexandru Timoșca. Producer: Anca Vlăsceanu. Szereplők: Victoria Cociaș, Constantin Drăgănescu, Teodora Mareș, Adrian Păduraru, Tudorel Filimon, Constantin Cotimanis, Cezar Grumăzescu, Iulian Burciu, Dana Porlogea, Emilian Oprea, Ela Ionescu. Thomas, az autista gyermek valójában a 6 éves Tedy alakja, csak másfajta sérüléssel rendelkezik.

Tudor Tedy Necula (1989, Bukarest) egy orvosi hiba miatt mozgássérültként született. A szülei, a környezete támogatták abban, hogy legyőzze a megpróbáltatásokat. Mindent megtettek, hogy mozgássérültsége ellenére normális gyermek életét élje, integrálódjon a gyermekek világába. Az életében jelentős szerepet játszott Radu Gabrea neves rendező. A Noro című filmjében a főszereplőt a 12 éves Tedy alakítja. A film érdeme, hogy a mozgássérültek problémájára fókuszál. Az anya szerepében Victoria Cociaș lépett fel, és az apa szerepét Dorel Vișan alakította. Kolozsváron a Noro című produkciót 2002-ben a Művész (Arta) moziban mutatták be. Tedynek hatalmas akaraterővel, hittel sikerült túllépni az élet adta megpróbáltatásokon. A középiskola elvégzése után a Bukaresti Media Egyetem rendező szakot végezte. Mentorának tekinti Radu Gabrea rendezőt. Már középiskoláskorában készített néhány rövidfilmet. A fiatal rendező élettörténete bizonyítja, hogy a családi környezet, a szülők áldozatkész támogatása, a megfelelő szakmai irányítás, a gyermek képességeinek korai felismerése, alakítása, fejlesztése hozzájárult a filmes pályájának megteremtéséhez. Az Erdon olvasói számára ismert a Tedy Necula neve. (Megváltozott a tanár-dák-szülő viszony, Erdon, 2013 december 29). Tedy Necula több mint 40 dokumentumfilmet (nagyrészük rövidfilmek) készített.

2018-ban a „Leszállunk a következőnél” (Coborâm la prima) című nagyjátékfilmjét az olaszországi a Militello Filmfesztiválon mutatták be. A Bukarestben tartott Indie IPIFF Filmfesztiválon a Legjobb debüt filmnek járó díjat vette át. Románia 30 városának 60 iskolájában fogják vetíteni Tedy Necula első nagyjátékfilmjét. A kolozsvári Győzelem moziban filmje iránt olyan nagy volt az érdeklődés, hogy a jegyek rövid idő alatt elkeltek. A filmvetítés végén a nagyrészt fiatalokból álló közönség felállt, hosszantartó tapssal fejezte a produkció iránti elismerő véleményét.

Csomafáy Ferenc