Világom világa

Forró Ágnes grafikus, festőművész „Világom világa” című kiállítása nyílt meg a kolozsvári Minerva Művelődési Egyesület rendezvénytermeiben.

A képzőművészet egyik jellemzője, a minket körülvevő világ mélyebb, alaposabb, jellemesebb, erkölcsösebb megfigyelése és visszadása a művészet nyelvén. Ebben nagymester Forró Ágnes, aki nem szóban, hanem grafikáiban, festményeiben, alkotásaiban mesterien mondja el a körülvevő világról megfogalmazott gondolatokat, életérzéseket. Az alliteráló, rímelő cím játékosságában is erősíti azt a gondolatot, hogy a művész mondanivalójában üzenetet fogalmaz meg az őt körülvevő világról. Ő maga második nemzedék, hiszen édesapja Forró Antal neves festőművész volt. Amikor felkerestem műtermében, órákat beszélgettünk a különben hallgatagnak tartott művésszel. Lánya művészi adottságokat örökölt. Még gyermekkorában, az édesapja mellett megszerette a festést, rajzolást agyagozást. Gyermekkori élményei hatással voltak életútjának alakulására.

Sorskérdések foglalkoztatják

Forró Ágnes munkásságát Tibori Szabó Zoltán, az Egyesület elnöke méltatta. Művészi pályájának alakulásáról, alkotói munkájáról beszélt. Nagyrészt friss munkákkal jelentkezett, hosszabb alkotó folyamatnak vagyunk a tanúi. Forró Ágnes a Kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola Kerámia szakán szerzett oklevelet, 1986-ban. 1988-tól a Napsugár gyermeklap illusztrátora. 1981-től csoportos, és egyéni kiállítással jelentkezett. A legnehezebb időben sajátította el a mesterségbeli tudást. Tibori Szabó Zoltán kiemelte, abban az időben a kolozsvári magyar művészeti oktatás már rég nem létezett. Nem volt kitől magyarul tanulni. Az egyetem elvégzése után gyermeklaphoz, a Napsugárhoz került, ahol az alkalmazott grafikai tudást sajátította el. Pályatársai közül megemlíthető Árkossy István, Túros László, Unipan Helga, Deák Ferenc, figyelemre méltó eredményeket értek el abban az időben. A világ megváltozott és ehhez kellett alkalmazkodni. „Első látásra nyilvánvaló, hogy a művészt sorskérdések foglalkoztatják. Olyan jelenségek, amelyek mellett a hétköznapi ember naponta elmegy… Forró Ágnes azonban vérbeli művészekhez illő módon, éles szemmel kémleli a világot”- mondta Tibori Szabó Zoltán.

Sajátos stílust alakított ki

Forró Ágnes elemezte a körülötte levő világot, és ebből építette fel a saját munkásságát. Lényegében önmagára talált. Saját világát teremtette meg a körülötte levő világ elemzése nyomán. A nagyközönség előtt egyéni kiállításokkal is mutatkozott. A teljesség igénye nélkül, néhányat említek meg. Első nagyobb kiállítása, 1996-ban a Gy. Szabó Galériában volt. Ekkor derült ki, érzékeny alkotóval gazdagodott a kolozsvári magyar képzőművészeti élet. Alkotásain látható az omladozó ház, a bontás elől levő pillérek, a létra, melynek sajátos összekötő szerepe van. 2002-ben megrendezett kiállítása az elmúlás, a fájdalom kérdésével kapcsolatos. Művészi világában ezekre az életérzésekre épített. 2009-ben a Barabás Miklós Céhnél volt egyéni tárlata. 2012-ben a Minerva- házban volt kiállítása, Tükörképek címmel. A megélt világot párhuzamba állította a lehetségessel. Lényegében mesevilágot is teremtett. Újdonság, hogy műveiben a valós világ és a mesevilág elemeit összekapcsolja. A régi világ megbecsüléséből bárki felépítheti, saját világát- véli a művésznő.

Látható alkotások: Éjszakai mulatozás. Autószerelő műhelye. Sárga gumikesztyű. Mementó 56. Az ablakig föl, Tűzlovak, Zöld tyúk és a vízbe pottyant tojás. Sárándi hajnal, Maszkos bungaló.

Művészete mozgás, kísérletezés

„ Művészetem, akár az életem, állandó mozgás, áramlás, kísérletezés. Célom az lenne, felnőttként hogyan lehetnék gyermek (is), mese-és formavilágomat hogyan tudjam úgy megálmodni, majd ábrázolni, hogy közben hiteles, őszinte és szabad ember maradjak”- vallja Forró Ágnes.

A megnyitón Palocsay Kisó Kata rendezésében a kiállításhoz kapcsolódó tárgyanimációt is láthatott a közönség, közreműködtek: Bondár Tibor, Lanstyák Ildikó, Matola Norbert és Pünkösti Laura.

Csomafáy Ferenc