Érdekfeszítő előadás tabutémáról

Érdekfeszítő előadás tabutémáról
A Budapesti Katona József Színház és a Szputnyik Hajózási Társaság az Anamnesis című, közös produkcióval vett részt a harmadik alkalommal megtartott Interferencia 2012 Nemzetközi Színházi Fesztiválon.

 

A 20 szereplős előadást Balázs Juli díszleteiben, Nagy Fruzsina jelmezeiben, Klaus von Heydenaber-t zenéjével, Róbert Júlia dramaturg gondolat kollázsából, és Bodó Viktor rendezésében adták elő.

Róbert Júlia és Bodó Viktor az Anamnesist a nézők által beküldött igaz történetek, Hajduk Károly és Fábián Gábor jelenetei, a színészek improvizációi, riportanyagok és saját élményeik alapján írták meg.

Az anamnesis görög eredetű szó, magyar jelentése kórelőzmény, kórtörténet: adatok a betegség előzményeiről a beteg visszaemlékezése alapján.

A szándék amennyire nemes, annyira nehéz, mert esetükben a magyar egészségügy jelenlegi helyzetét próbálták felmérni, a mai színművészeti eszköztár használatával.

Az előadásról

Az első szín: a kórház előtere, ahova megérkezik egy fiatalember, meghalt édesanyja holtestét keresve. Körülötte zajlik a kórházi élet. Bizonytalanul ténfereg, egyik helységből a másikba. Legtöbbször közömbös arcokat talál.

Különböző kórházi jeleneteknek vagyunk tanúi. Többek között mentőautóval behozott beteg újraélesztésének a kísérletét láthattuk. Orvos- asszisztens idillje és így tovább.

Korrupció, halál-biznisz és megannyi furcsaság az egészségügy berkeiben. A helyszín egy budapesti kórház.

Különböző szempontok alapján mutatták be a magyar egészségügy helyzetét. Mint mondták, nem ítélkezni akartak, csak felmutatni.

Műhelybeszélgetés az Anamnesis című előadás színházi alkotás folyamatáról

A műhelybeszélgetésen, melyet Tompa Gábor és Visky András moderált, jelen volt Bodó Viktor és a társulat igazgatója, Máté Gábor.

Az előadás alkotási folyamatáról, a színészek élményszerzési tapasztalatairól, a szerepalakításról kérdezték a rendezőt.

Visky András szerint az előadás hely és kontextus- függő. Vannak olyan közéleti jelenségek, szituációk, melyek kontextus függőek. Az iránt érdekelődött, milyen visszhangja volt az előadásnak. Hogyan élte meg az előadást a rendező?

Bodó Viktor elmondta, mindannyiunkat érintő dolgokról van szó. A magyar egészségügy kérdése megoldatlan, mert nagyon komplikált.

A Katona József Színház honlapján felhívást tettek közzé, küldjenek be történeteket, egyéni tapasztalatról szóló élményanyagot, ami az egészségüggyel kapcsolatos.

A visszahatás figyelemre méltó, 80 történetet küldtek be. Megindító történetek voltak, melyeket kategorizáltak.

25 órás riportanyagot készítettek a szakemberekkel való beszélgetés alapján.

A produkció szereplői , a színészek terepgyakorlaton vettek részt. Tapasztalatokat szereztek azáltal, hogy egy hónapig különböző egészségügyi intézetekben tevékenykedtek, mentőszolgálat keretében vagy a belgyógyászati klinika nappali és éjjeli ügyeletén, a baleseti ügyeletén. A két társulatból szinte mindenki részt vett boncoláson a 2. számú Patológiai Intézetben. A benyomásaik alapján maguk a színészek is írtak jeleneteket.

A magyar kultúrában a halál tabutéma. Sem a családban, sem az iskolában nem beszélnek erről.

Az emberek a betegségekkel, a kórházakkal, az orvosokkal, az ellátással kapcsolatos saját tapasztalataikat írták le. Ennek csak kisrészét sikerült egy előadásba betenni. Sokszor abszurd szövegként leírva, akár az egészségügyi dolgozók, akár a betegek oldaláról észlelve.

Voltak szövegrészek, melyet csasztuska stílusban, megzenésítve, adtak elő. Másokról filmes rögzítés készült, melyeket kivetítve láthatott a nagyérdemű. A produkció szereplői terepgyakorlaton vettek részt. Többjük az Országos Mentőszolgálat eset- és rohamkocsijain gyűjtött élményeket.

(Nekem az élet megadta azt a lehetőséget, hogy hajdanában Ajtay Andort és Kiss Manyit láttam színpadon orvos- nővér szerepben, de nekik nem kellett gyakorolniuk azt, amit egy jó színésztől eleve megkap a néző.)

A budapesti művészek szerintem semmivel sem maradtak el nagy elődeiktől. Jobbnál jobb karaktereket elevenítettek fel ezt az egyébként is jó ritmusú pergő előadásban.

Tompa Gábor szerint, habár az előadás kontextus- függő, bebizonyosodott, hogy értjük. Bár minden mozzanata valamilyen konkrétumra vonatkozik, mégis sikerült egy olyan nyelvezetet kidolgozni, mely nem egy pillanatra vonatkozik. A színészekkel való munkafolyamatról kérdezett. Amint mondta, a bevágásokat hosszas nevetés követte. Megszoktuk, hogy a reménytelen helyzetet humorral éljük túl. Ebben az előadásban sok a játékosság, az improvizáció.

Bodó Viktor szerint „a színészek nagyszerű emberek. Dokumentálódtak. Az a tény, hogy különböző egészségügyi intézeteknél dolgoztak, alkotó inspirációt jelentett számukra”.

Nagy mennyiségű anyag gyűlt össze, amelyből szelektálni kellett. A kezdeti bizonytalanságot követően, a 8-10 hétig tartó próbafolyamat során kezdték megszerkeszteni az előadás anyagát. Az előadás 2 hét alatt készült el. „Kellenek jó dramaturgok, akik megírják a színpadi jeleneteket. Maguk a színészek is írtak jeleneteket.”

Tompa Gábor szerint az előadás legnagyobb erőssége a zene. A fergeteges ütem felpördítette az előadást.

Visky András kíváncsi volt a fiataloknak az előadással kapcsolatos véleményére. Szerintük számítógépes játékra emlékeztet. A digitális világot beemelte az előadásba.

Bodó Viktor szerint nincs pénz filmre, ezért a színházba próbálják megvalósítani. Ő maga filmeken nevelkedett. A képi világot hozta be az előadásba.

A Katona József Színház Ifjúsági programja

Máté Gábor szerint a kolozsvári előadás, a premierhez képest, jó irányban változott, sokkal összefogottabb lett. Elmondta, hogy a Katona József Színháznak van Ifjúsági programja, mely azt célozza meg, miként lehet bevonni a fiatalokat a színházba. Nézőváltoztatási programba kezdtek. A program célja, hogy az előadásokat, a színházat, interaktív foglalkozásokon keresztül, közelebb hozzák a fiatalokhoz. Különböző színházi forma nyelvekkel ismerkedhetnek meg. A diákok bepillantást nyerhetnek a színházi alkotási folyamatba. Németországban már működik ilyen jellegű program. Egyik magyar dramaturg tanulmányozta az erre vonatkozó módszereket. Megkeresték az iskolákat. Az elitebb iskola tanulói együtt dolgoztak az elmaradottabb térség iskolájának növendékeivel egy közös produkción. Példáként hozta fel a cigányokkal kapcsolatos előadást, mely közös munka eredménye. Nem csak arról van szó, hogy az előadás előtt beszélgetnek a fiatalokkal, hanem ők maguk is jeleneteket alkotnak. A színészekkel együtt „dolgozhatnak”, ami bepillantást jelent egy számukra addig ismeretlen, varázslatos világba.

Csomafáy Ferenc