Engesztelő szentmisét tartottak

Engesztelő szentmisét tartottak
Nagyvárad – Csütörtök délután engesztelő szentmisét celebráltak a váradi Bazilikában az 1944. szeptember 27-i mezőbikácsi sortűz ártatlan áldozatainak lelki üdvéért. Szentbeszédet Fodor József vikárius mondott.

Az evangélium Szent Máté  könyvéből szólt, prédikációjában Fodor József általános helynök annak a véleményének adott hangot, miszerint “amióta a Paradicsomból kisodródott”, az emberiség életét úgy kiséri a szenvedés és könny, mint az árnyék a testet. Vér áztatja a Földet Ábel meggyilkolásától kezdve napjainkig, több millió éve, amióta a tudomány számítása szerint világ és ember létezik. Csupa fájdalom minden történelmi nap, korszak és életút, szinte nincs is olyan család, amelyet ne értek volna megpróbáltatások vagy ne viselné a szenvedés keresztjét.

“Forr a vér”, amikor olyan gazemberségekről és igazságtalanságokról esik szó, mint amelyek a mezőbikácsi sortűz ártatlan áldozataival történtek. Ha az ember nem bízna Istenben, vagy nem lenne vallásos, lehet hogy olyasmit tenne, amit később megbánna, a hívő lénynek azonban mindezt alázattal kell fogadnia, mert nem tehet mást. Megáll, imádkozik a kivégzettekért és a gyilkosokért, azért hogy előbbiek pihenése legyen áldott, utóbbiak pedig nyerjenek bűnbocsánatot.

Szeressük egymást

– Bármi baj és szenvedés is éri, így kell gondolkoznia a hívő embernek, hangsúlyozta a vikárius, majd hozzátette: Krisztus  nyomába kell lépjünk, hogy az ő áldozat vállalásával vigyük saját keresztjeinket, mert másképpen nem válhatunk igazi tanítványokká. Példaként azt a legendát említette, mely szerint amikor Szent István és egy szolgája ajándékot vitt a szegényeknek, ez utóbbi azt a királytól, hogy menjenek lassabban, mert túl nehéz a zsák. A válasz úgy hangzott, hogy kövesse a lába nyomait, mert akkor kevésbé lesz súlyos. Valóban így lett, amiből azt a tanulságot lehet levonni, hogy egy szent nyomába haladva könnyebb elviselni a terhet, közölte Fodor József. Szeressük egymást, még azokat is, akik gyűlölnek vagy ártanak nekünk. Így imádkozzunk és emlékezzünk az 1944-es mezőbikácsi sortűz áldozataira, fogalmazott.

Ciucur L. Antonius