Engedjük, hogy végbemenjen életünkben a csoda

Engedjük, hogy végbemenjen életünkben a csoda
Az elmúlt héten, január 20–27. között zajlott a Nagyváradi Református Gyülekezeti Szövetség közös egyetemes imahete a várad-réti templomban. Az utolsó alkalom vasárnap délután volt.

 

A vasárnap délutáni utolsó, nyolcadik alkalmon dr. Kiss Jenő lelkipásztor, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet professzora hirdette Isten igéjét. Az imahéten estéről estére megismétlődő kép volt az út, fogalmazott a lelkipásztor, aki szerint nagyon fontos, hogy ez „valahonnan valahova elvezessen minket”. – Tudatosodjon bennünk, hogy az életünk átmenet, hogy valahonnan valahova tartunk, és nagyon fontos, hogy ünnepeljünk mindeközben – mondta dr. Kiss Jenő, kihangsúlyozva ugyanakkor, hogy a mindennapi örömeink mellett az ige az Úr szolgálatának örömére figyelmeztet bennünket. Kifejtette: a mai modern ember szereti, ha ő határozza meg életének a menetét, pedig „Isten szentségének a légkörében csodálatos dolgok történhetnek velünk”. Az olyan alapvető kérdésekre, mint hogy „honnan eredek, honnan származok?” Istennél találjuk meg a választ, hiszen a „kezdet Isten akaratában van, aki teremtett bennünket”. – Akik tudják, hogy honnan jönnek, hová tartanak, hogy valaki gondoskodik róluk, azok azt is tudják, hogy a rájuk néző szem atyai és gondoskodó. Van ezért mit ünnepelni, hiszen az élet mindennapi gondjaiban is elkísér az Ő hűsége – fogalmazott a lelkipásztor.

Úrvacsoraosztás

Az igehirdetést követően Pálfi József várad-réti lelkész házigazdaként köszöntötte az egybegyűlteket, és mondott köszönetet a szolgálattevő lelkészeknek, illetve az alkalmakon közreműködő Sztárai Mihály kórusnak és a nagyváradi kántorok kórusának. Úrvacsorai ágendát Farkas Antal várad-velencei lelkipásztor, a Gyülekezeti Szövetség elnöke mondott. Az imahét keretében szerte a világon, és itt, Váradon is nem csak a reformátusok, hanem más felekezetűek is „dicsérték Istent, felemelve az ő szívüket”, mondta Farkas Antal. – Az úrvacsoravétel alkalmával meg kell vizsgáljuk a mi szívünket: vajon elkészültem-e Jézus Krisztusnak az én életembe való befogadására? – tette fel a kérdést a lelkipásztor, aki szerint „Isten az, aki lelki magasságokba emeli fel a szívünket, ha készek vagyunk rá”, épp ezért „engednünk kell, hogy végbemenjen életünkben a csoda, aki nem más, mint Jézus Krisztus”. Az istentiszteleti alkalom a szent jegyek kiosztásával ért véget.

Tököli Magdolna



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .