Emléktúra a doni hősökért

Emléktúra a doni hősökért
Bihar megye- A Don-kanyarban megsemmisült 2. magyar hadseregre emlékezve, s az egykori hősök tiszteletére emléktúrát szervezett a Tanoda Egyesület a püspökfürdői II. világháborús állásrendszernél.

Kellemesen hideg időben gyülekeztek szombat délelőtt a püspökfürdői buszvégállomásnál a Tanoda Egyesület által szervezett emléktúra résztvevői, akikről elmondható, hogy három generációt is képviseltek. Innen egy rövidebb séta következett a püspökfürdői erdészházhoz, ahol meleg tea és pogácsa fogyasztásával merítettek erőt az előttük álló körülbelül két órás út megtételéhez, mely, mint utóbb kiderült, azért szerencsére egyikőjük számára sem bizonyult túl megerőltetőnek.

Kecse Gabriella egyesületi elnök megjegyezte: bízik benne, hogy a hagyományteremtő szándékkal indított akció mire a jelen levő apróbb nemzedék tagjai felnőnek, már beépül a köztudatba, és az utókor kötelességének fogja érezni a megemlékezést. Arra hívta a figyelmet: 1943. január 12-én, tehát 70 évvel ezelőtt indította a szovjet hadsereg azt az offenzívát, amely magyar szempontból minden idők legnagyobb véráldozatához vezetett. A 200 ezer fős 2. magyar hadsereg, a hadtest akkori naplója szerint mínusz 42 Celsius fokban védte azt a 208 kilométeres, mélység nélkül kiépített harcvonalat, amely nagyon sokuk számára a végzetet is jelentette. Ebben a csatában a túlérővel és az időjárással szemben nyári, lerongyolódott öltözékben harcoló magyar katonák hősiessége, kitartása és hazaszeretete sajnos nem volt elegendő. Egy decemberi jelentés szerint hiányzott 75 százaléka az alsónadrágoknak, 50 százaléka az ingeknek, és 35 százaléka a köpenyeknek.

A Don-kanyarban harcoló 2. magyar hadtest tagjaiból 142 ezer honvédot hiába várt haza a családja és soha a magyar történelem során, az otthonától távol harcoló ennyi katona még nem esett áldozatul. A tragédia súlyosságát jelzi, hogy akkoriban talán nem létezett olyan magyar család, mely valamilyen ágú vagy fokú hozzátartozót ne gyászolt volna. „A Don-kanyarban süppedő több mint 100 ezer jeltelen sír el kell gondolkodtasson még békeidőben is. Nem csupán a döntéshozókat, hanem minket, hétköznapi embereket is, mert ezek az értelmetlen áldozatok örök mementóként kell szolgáljanak az utókor számára. Mi, váradiak és Bihar megyeiek, emlékezzünk és tanuljunk belőle, s örökítsük tovább”, kérte a tanárnő.

Fáklyaláng és ima

Kecse Attila túravezető elmondta: az egybegyűltek közt vannak olyanok, akikkel hetente akár több alkalommal is bejárják a környéket. Ezt jó szívvel ajánlja bárkinek, nagyon szívesen visznek magukkal másokat is, a közeljövőben pedig új helyeket is szeretnének felfedezni, bejárni a hadszíntérkutatás szempontjából.

A mostani túra során az erdészháztól az erdei úton felsétáltak a gránátos állásokig, onnan pedig egészen a csúcsig, a lövészárkokig. Megható pillanata volt a kirándulásnak, amikor a visszafordulás előtt a túrázók az áldozatok emléke előtt tisztelegve elmondták az apostoli hitvallást, és egy meggyújtott fáklyával ereszkedtek lefelé. Ugyanakkor az egykori harcok szempontjából jelentősebb helyszíneken Kecse Attila elmagyarázta, hogy kik és milyen típusú fegyverek bevetésével harcoltak ott, milyen irányból támadtak a szovjet- román csapatok stb. Mondandójának hitelességét a napjainkban is látható lövészárkok, a katonák által kiásott gödrök nyomatékosították. Külön kiemelendő, hogy az egyik legifjabb résztvevő a néhai gránátos állásoknál elénekelt egy katonadalt, az egyik idősebb emlékező pedig felelevenítette, hogy vitéz édesapja éppen ebben az erdőben halt hősi halált több mint 68 esztendővel ezelőtt.

Ciucur Losonczi Antonius



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter

A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .