Emlékműavatás Érkörtvélyesen

Emlékműavatás Érkörtvélyesen

Bihar megye – Hatvankilenc év után
újra világháborús
áldozatoknak állítottak
emlékművet Érkörtvélyesen:
1941–ben az első, vasárnap délben
a második világégésben
elhunytaknak.

Az 1914–18 évi elhunyt (…) hős
fiai emlékére készíttette
Érkörtvélyes község
közössége 1941–ben.” Ez a
szövege – a bevésett nevek mellett
– az iskola mögötti kis park magas
fenyőfái alatt álló
emlékműnek, amely mellett
két újabbat avattak vasárnap
délben, a második
világháborúban (illetve az
1848–ban Dézsnél elesettek) neveivel.
Az ünnepség a nemrég felszentelt
görög katolikus templomban tartott
ökumenikus szentmisével kezdődött,
majd a parknál folytatódott. Az
Erdélyi Magyar Vizézi Rend
érmihályfalvi és szalontai tagjainak
díszőrsége mellett Orbán
Erzsébet
ny.tanárnő
emlékezett azokra elhunytakra, akik
generációjuk legjobbjaiként maradtak a
harctéren, s akiknek kijár a
végtisztesség, hogy, ha fizikaialag nem is,
de lélekben visszatérjenek
szülőfalujukba.

„… sírjukat bár…”

A református és az IKE–kórus
mellett Szabó Vince két verssel
közreműködött, illetve
Kovács Ildikó olyan
átéléssel mondta el Wass Albert Mikor
a bújdosó az Istennel beszél
című versét, hogy többen is
könnyekre fakadtak az aktuális
mondanivaló hallatán: „(…) Add
újra látnom apámat, anyámat,
/vagy sírjukat bár, ha többet nem
lehet…” A két obeliszket Kovács
Zoltán
polgármester, illetve
Nagy Istvánhelyi
RMDSZ–elnök leplezte le, majd Szabó
József
református, és
Cervid Alexandrugörög
katolikus lelkészek áldották meg. A
koszorúzás során egyházak,
intézmények vezetői,
képviselői rótták le
kegyeletüket, illetve sok hozzátartozó
is hozott virágot, koszorút ismeretelen
helyen, névtelen sírban nyugvó, de
immár Körtvélyesen is emlékhelyet
kapott családtagjainak neve alá.