Emlékiratot mutattak be: Jár a baka, jár

Emlékiratot mutattak be: Jár a baka, jár
Szerda este a Várad folyóirat szervezésében, a XXVII. Festum Varadinum keretében a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesboltban mutatták be Mozog Nagy Imre Jár a baka, jár című emlékiratait.

Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője felvezetőjében felidézte, hogy februárban a szerző szülőfalujában, Albison mutatták be a könyvet, s a váradi bemutatót azért halasztották, hogy elérjék a Festum Varadinumot. Meglepte őt akkor, hogy teljesen megtelt a kultúrház, számos példány elfogyott, sőt néhány idős rokon is ott volt, akik még ismerték az 1880-as évek végén született és az 1960-as években elhunyt Mozog Nagy Imrét. Úgymond visszafogadták őt, hiszen élete nagy részét Váradon élte.

Érdekes amúgy a kiadvány megjelenésének előzménye: az 1990-es évek derekán az író fia bevitte az akkor még a Kanonok soron működő Bihari Napló szerkesztőségébe a kéziratcsomót, mely aztán ott lógott a szerkesztő Szilágyi Aladár feje fölött egy zacskóban több évig, később is, máshol, amikor már a Riportnál dolgozott. Annak idején pedig részletek is megjelentek belőle a napilapban, a Pillantás a múltba oldalon.

Szilágyi Aladár Mozog Nagy Imréről kifejtette: az érmelléki Albison született 1892-ben, sokgyermekes zsellércsalád fiaként. A falujában elvégezte a négy osztályt, és imádott olvasni, mindent elolvasott, ami a kezébe került. Bár felfigyeltek rá, reménye se volt arra, hogy továbbtanuljon, végül nagy nehezen eljutott a hatodik osztályig. Nagyváradon és Debrecenben inaskodott, próbált mesterséget tanulni. Közben elkezdett írni, alkotásai itt-ott megjelentek, de amikor már egy megfelelő szintre jutott, szerencsétlenségére kitört az első világháború. Az elsők közt hívták be katonának, megjárta az orosz és az olasz frontot is, ahol a parancsnok József főherceg elismerését is kivívta magának.

Eredj, ha tudsz!

A megjelentetett önéletírás a bevonulásával kezdődik, és Trianon körül, 1921-ben fejeződik be. Galíciában, Isonzóban megjárta a poklok poklát, utolsó, fejlövés okozta sérülését csodával határos módon túlélte. Egyéves rehabilitációs kezelés után, a bal lábára béna tizedes a háború rokkantjait továbbképző központba került Budapestre, ahol postamesterré képezték. 1918 őszén kapott kinevezést Nagyváradra. Vágyott városában „telibe kapta” az őszirózsás forradalmat, a Tanácsköztársaságot, a román hadsereg bevonulását, Trianont. Szilágyi Aladár szerint ami az emlékiratot átlagon felülivé teszi az autodidakta módon szerzett íráskészségen túl, az a szerző humora és öniróniája, az általa megfogalmazottak történelmi hitelessége.

Rendkívül érdekes része a könyvnek az a momentum, mely a románok bevonulásáról szól. Egy menekülési hullám indult el, és az egyik kollégája búcsúztatóján Mozog Nagy Imre felolvasott egy általa írt költeményt, melynek az Eredj, ha tudsz! címet adta. Egy buzgó távírász kisasszony szétküldte a verset, mely szamizdatként terjedni kezdett, és valahogy eljutott Reményik Sándorhoz is, aki cizellálta, javított rajta, bővítette, s megalkotta a magyarság egyik emblematikus versét. Valahogy érezte azonban, hogy nem fair, hogy teljesen saját magának tulajdonítsa a szöveget, ezért próbálta megkeresni az eredeti szerzőt, felvenni vele a kapcsolatot, de nem sikerült neki. Megírta emiatt a Kiadom a részed című költeményét, ez viszont Mozog Nagy Imréhez nem jutott el. A történet pikantériája, hogy a második bécsi döntés után, Mozog Nagy Imre kisebbik fia a tankönyvében meglátta a költeményt, szólt róla az apjának, 1941-ben azonban Reményik (Végvári) meghalt, így a nagy találkozás nem valósult meg. Egyébiránt az eredeti kézirat már nincs meg, mert Mozog Nagy Imre egy könyv borítójába rejtette, amit a padláson dugott el, ahol elázott és szétmállott.

A könyvbemutatón elhangzott az is: érdekes része a könyvnek az 1918 októberétől 1919 májusáig terjedő visszaemlékezés, annak a felelevenítése, hogyan teltek a hétköznapok, vált Mozog Nagy Imre fokozatosan baloldalivá. Ugyanakkor egy szerelmi szál is kibontakozik. A kiadvány egyébként csak körülbelül 40 százalékát tartalmazza a kéziratnak, egy adott ponton azért ér véget a história, mert a leírtak kezdtek már kevésbé közérdekűek lenni, a krónikás zárkózottabbá vált.

Ciucur Losonczi Antonius