Emlékezetes nyári táborozás Torockón

A csapat tagjai eleinte félve, majd egyre növekvő kitartással hódították meg a Székelykő 1128 m-es csúcsát
A csapat tagjai eleinte félve, majd egyre növekvő kitartással hódították meg a Székelykő 1128 m-es csúcsát
„Gyökereket eresztünk, szárnyakat növesztünk” címmel került sor augusztus 1. és 6. között arra a Torockón megrendezett nyári táborra, melyen iskolánk 29 kisdiákja vett részt. A táborra a gyerekek a helyek számának függvényében jelentkezhettek az V–VIII. osztályokból.

Gyerekek, szülők és tanárok várták türelmetlenül az indulás napját, melynek elérkezéséig az egyik közösségi oldalon létrehozott csoporton belül osztottuk meg egymással gondolatainkat és a táborral kapcsolatos információkat. Célunk volt, hogy kimozdítsuk gyerekeinket a hétköznapok egyformaságából, a városi életből, a betonrengetegből, a számítógépes játékok elől. Történelmileg, földrajzilag, irodalmilag jelentős helyeket ismertessünk meg velük, így bővítve általános műveltségüket, formálva személyiségüket. A gyerekek, megismerve saját korlátaikat (és átlépve azokat) segítették egymást és büszkén mondhatták el magukról az utolsó napon: ezt is megcsináltam!

Első nap: Tordai hasadék

A kora délelőtti indulás első úti célja a festőien szép Tordai hasadék volt. Mindannyian türelmetlenül vártuk, hogy megcsodálhassuk a hasadék meredek szikláit, végigsétálhassunk a hasadékon átfutó Hesdát patak 2 km-es szakasza mentén és kipróbáljuk, valóban megbírnak-e bennünket a patakon átívelő függőhidak. A késő délutáni órákban érkeztünk meg Torockóra, ahol birtokba vehettük szállásunkat, melynek füves udvara tollaslabdázásra, focizásra és éjszakai csillaglesre is remek lehetőséget kínált.

Második nap: Segesvár

Kedd reggel csalódottan ébredtünk, mikor a Székelykőre néző ablakainkból kinézve szemerkélő eső fogadott bennünket. Így az aznapra tervezett túra helyett programváltozást iktattunk be, reggeli után autóbuszra ültünk és ellátogattunk Segesvárra. A világörökség részének számító város történelmi központját látogattuk meg, a ma is lakott középkori várat. Nyüzsgő utcái, az Óratorony, a céhek tornyai, a diákok fedett lépcsője lenyűgöztek bennünket. Meglátogattuk az Óratoronyban működő történelmi múzeumot, majd nyitott teraszáról csodálhattuk meg az alattunk elterülő várat.

Harmadik nap: Kőlyuk

Szerda reggel ragyogó napsütésre ébredtünk, így miután elfogyasztottuk reggelinket, bátran vágtunk neki a Székelykő oldalában 850 méteres magasságban elhelyezkedő Kőlyukhoz vezető túránknak. A Kőlyuk egy nagy, természetes sziklaterem, mely többször is menedéket nyújtott az ide menekülő lakosságnak és 1848-ban a nagyenyedi diákoknak is. Három nyílásából szép kilátás nyílik a Torockói medencére. Büszkén álltunk a fényképezőgép elé, mert a meredek füves-kőfolyásos kapaszkodón csapatunk minden tagja feljutott. Szállásunkra visszaérve fáradtan fogyasztottuk el ebédünket, majd a délutánt sétával, fagyizással, kürtöskalács kóstolgatással töltöttük.

A negyedik nap

Zsúfolt napunk volt a csütörtöki. Délelőtt a Torockótól 54 km-re levő Gyulafehérvárra látogattunk el. A Szent Mihály püspöki székesegyházban tiszteletünket tehettük a XX. század legnagyobb erdélyi püspöke, Márton Áron sírjánál, János Zsigmond erdélyi fejedelem és anyja, Izabella királyné, illetve Hunyadi László és Hunyadi János sírjánál. Meglátogattuk a koronázási katedrálist. Lenyűgöző látványt nyújtott a várkapu előtti őrségváltás is. Torockóra visszatérve, a délután első részét egy kis lazító kézimunkázással töltöttük, a tábor logójával díszített ajándékdobozokat hajtogattunk. Majd frissült erővel ültünk újra autóbuszba, és látogattunk el Torockószentgyörgyre, ahol tiszteletünket tehettük az utolsó erdélyi polihisztor, Brassai Sámuel szülőházánál. Egy könnyed túra vezetett innen a Thoroczkay család várának a romjaihoz.

Ötödik nap: Székelykő

Utolsó Torockón töltött napunk a bátorságról, önbizalomról szólt. Csapatunk tagjai eleinte félve, majd egyre növekvő kitartással hódították meg a Székelykő 1128 m-es csúcsát. A Székelykőnek köszönheti Torockó azt az érdekes természeti jelenséget, hogy a nyári időszakban a nap kétszer kel föl. Korán reggel megjelenik az égen, majd elbújik a Székelykő mögé és csak később emelkedik olyan magasra, hogy bevilágítsa a falut.

Hatodik nap: úton hazafelé

Szombat reggel már honvággyal a szívünkben indultunk haza. Utunkba ejtettük a Farcu kristálybarlangot, melyhez hasonlót a világban csak Mexikóban találhatunk. Szülők és hozzátartozók várták a nagyszalontai Református templom előtt a hazaérkező csapatot. Már az autóbuszról leszállva elindult az élménybeszámoló, mert fáradtan bár, de élményekkel gazdagon érkeztünk haza.

Köszönet

A tábor szervezői Fábián Zsuzsánna vallás és Nagy Olga matematika tanárnők voltak, kísérők Jámbor Csilla matematika tanárnő és Papp Anna. Szeretnénk köszönetet mondani a ProSalonta Alapítványnak, iskolánk vezetőségének, hogy segítséget nyújtottak nekünk a tábor megszervezésében, kedves szavaikkal bátorítottak, támogattak minket. Kollégáinknak, hogy végig helyt álltak, odaadóan gondoskodtak a gyerekekről, túrákat vezettek. Szállásadónknak, a Torockói Brassai Ifjúsági Háznak, hogy odafigyeltek ránk, gondoskodtak rólunk. A BMV Tours társaságnak, aki egész táborunk alatt biztosította számunkra az autóbuszt, és sofőrünknek, Cristiannak, aki minden utunkon vigyázott ránk.

Fábián Zsuzsánna, Nagy Olga, Arany János Elméleti Líceum, Nagyszalonta