Emlékezetes jubileumi est

Emlékezetes jubileumi est
Nagyvárad- Szerda este nagy sikerű Karády Katalin-esttel emlékezett Molnár Júlia színművésznő meg arról, hogy 30 évvel ezelőtt kezdte meg Váradon színművészeti pályafutását. A helyszín a PKE volt.

Megkockáztatható: nem túlzás azt állítani, hogy évek óta nem volt kíváncsi kulturális eseményre annyi művészetkedvelő ember, mint Molnár Júlia színművésznő Karády-estjére, mellyel abból az alkalomból ajándékozta meg közönségét, hogy harminc esztendővel ezelőtt kezdte színi pályafutását a Körös-parti városban. Hitelesen és mély átéléssel adta elő műsorát, anélkül, hogy imitálni akarta volna az egykoron és még napjainkban is méltán ünnepelt színésznőt, dívát, az első és talán utolsó igazi magyar, jó értemben vett sztárt, akinek ennek ellenére egyetlen színház vagy bérlet sem viseli a nevét. Jellemző, hogy a szervező Pro Universitate Partium Alapítvány és az MM Pódium vezetői kishitűnek bizonyultak: nem hogy a Partium Keresztény Egyetem Bartók-termébe nem fértek be az érdeklődők, hanem még a díszterem is szinte kicsinek bizonyult, a karzatán is „csüngtek”, nem csupán idősek, hanem fiatalok is, akik aztán az előadás végén virágcsokrokkal halmozták el a jubiláló művésznőt, vagy csupán gratuláltak neki. És akkor a hosszan tartó, állva tapsot még nem is említettük.

De íme egy másik különlegesség is: az Ez lett a vesztünk… A titokzatos Karády Katalin című, Meleg Vilmos színművész által rendezett műsor anyagát kifejezetten az ünnepelt kérésére Nemlaha György írta, állította össze és szerkesztette az életrajzi regénye alapján. A nézők Karády Katalin életét és pályafutását követhették nyomon, attól kezdve, hogy Egyed Zoltán újságíró-laptulajdonos felfedezte őt, egészen az Egyesült Államokban vele készített utolsó interjúig. Az összekötő szövegeket Meleg Vilmos olvasta fel- néha azért egy szereplő bőrébe is belebújt-, zongorán pedig Bogdán Bódis Ádám működött közre.

19-es szám

Az egybegyűlteket a PUPA részéről Pintér István köszöntötte, majd Meleg Vilmos beszélt arról, hogy nem a véletlen műve a bemutató napjának kiválasztása, hiszen a 19-es szám fontos szerepet játszott Karády életében, illetve még a halála után is: 1944. április 19-én tartóztatta le a Gestapo, 1951. február 19-én lépte át a határt és menekült el, illetve 1990. február 19-én ravatalozták fel a budapesti Szent István-bazilikában. Ezt követően műsora megkezdése előtt Molnár Júlia is méltatta néhány szóval Karády érdemeit, tehetségét, kiemelve az ünnepelt művésznő azon mondatát: „a színház ott van, ahol én vagyok”. És ezután tényleg elkezdődött a varázslat, az időutazás: a közel másfél óra alatt szinte valamennyi jól ismert, Karády által énekelt számból elhangzott szövegrészlet, miközben nyomon követhettük a művésznő tragikus fordulatokkal tűzdelt életútját is. Szép és emlékezetes élmény volt, amolyan az unokáinknak is mesélni fogjuk típusú…

Ciucur Losonczi Antonius