Emlékezés a hősökre

Angyalosi Katica nyírbogdányi lelkipásztor
Angyalosi Katica nyírbogdányi lelkipásztor
Január 15-én este hat órától a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központban is megemlékeztek a hetven évvel ezelőtt a Don-kanyarban folyt harcokban meghalt magyar katonákra.

 

Hetven évvel ezelőtt, 1943. január 12-én a II. világháború keleti frontján nagy erejű támadás érte a Don-kanyarban védelmi állásokat elfoglalt, közel 200 ezer fős 2. magyar hadsereg egységeit. A harcokban, valamint a rosszul felszerelt, az orosz télre fel nem készült magyar katonák közül mintegy 140. 000 ember pusztult el a harcokban és a rendkívül kemény orosz télben. Rájuk emlékeztek szerdán Nagyváradon az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Bihar megyei szervezete által szervezett eseményen. A megemlékezés a dr. Hermán M. János egyetemi tanár, a Sulyok István Teológiai Intézet igazgatójának áhítatával kezdődött, aki Máté evangéliumának 5. fejezetének 7-9 verseit idézte az egybegyűlteknek. Beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a huszadik században két Isten ellen való vétkes eszme csapott össze. Mint mondta, az internacionálé megpróbálta felforgatni a világot, de sem a kommunizmus, sem a fasizmus nem vették figyelembe a Biblia Ne ölj parancsolatát. A továbbiakban kiemelte, hogy a Don-kanyar csatái meghatározóak voltak a katonák életében, akik túlélték azt a poklot, megváltoztak, mert aki látta a halált, az másképp viszonyul az élethez. „Próbáljuk őrizni az emlékeket, mert az életünkhöz tartozik” – zárta áhítatát Hermán M. János.

Zarándoklat

Ezt követően a szervezők nevében Nagy József Barna és Török Sándor köszöntötték az egybegyűlteket. Török Sándor, az EMNP Bihar megyei elnöke kiemelte, fontos, hogy az utánunk jövő generációk tanulják és őrizzék a doni katasztrófa katonáinak emlékét. A köszöntők után a Váradi Dalnokok műsora következett: a férfikórus Márkus Zoltán karnagy vezetésével katonanótákat adott elő. A műsor után Angyalosi Katica nyírbogdányi lelkipásztor beszélt a hallgatósághoz, felidézve a Don-kanyarhoz fűződő családi emlékeit, ugyanis nagyapja is harcolt a Don-kanyarban. Elmondta, hogy évtizedeken át a magyar hajlékokban terített asztallal várták a frontra vonult katonát, de csak kevesen tértek haza. „Az emberek nem felejtették el a katonákat akkor sem, amikor negyven évig nem szólhattak róluk. A nemzet bevéste az emlékezetébe a katonáknak az emlékét” – fogalmazott a tiszteletes asszony. Az előadó a továbbiakban kiemelte, hogy a doni katasztrófa a magyar történelem egyik legnagyobb traumája, aki túlélte a borzalmakat, nagyon nehezen tudott visszaszocializálódni a mindennapi életbe, volt akinek ez nem is sikerült. Előadása második felében a rendszerváltás után meginduló doni zarándoklatokról beszélt, majd mondandójának alátámasztására filmhíradókból, dokumentum filmekből, zenei felvételekből összeállított anyagot vetítettek le a megjelenteknek.

Pap István

Címkék: ,