Embertelen körülmények között a kórházban

Én egy külföldön élő, egészségügyi dolgozó vagyok. Úgy érzem, van néhány dolog, amelyek mellett nem mehetek el szó nélkül.

Édesanyámat ez évben, január elején műtötték a megyei “új”korházban. Rutinműtétre lehetett számítani, olyanra amit naponta több alkalommal is végeznek, komplikáció nélkül. Sajnos műtét közben komplikáció lépett fel, amelyre a család máig sem kapott egyértelmű választ, hogy miért és kinek a hibájából történt meg. Az ember azt gondolná, ha már nem egészen a vártan sikerül a műtét, olyannyira, hogy intenzív ellátást igényel az állapota, legalább emberséget kap, ha mást nem is. Tudom rosszul áll a romániai egészségügy, de úgy tudom, van néhány előírás, amely nélkül nem működhet egy egészségügyi intézmény. Ha jól tudom, az emberi ürüléket legyen az faecalia vagy vizelet, nem feltétlenül a beteg ágya alatt kellene tartani egész nap. Az intenzív osztályon nővérhívó csengő egy ágynál sincs felszerelve; betegfigyelő monitor kevés van; állandó orvosi és nővéri felügyelet nincs se nappal se éjjel. A betegnek joga van a vele kapcsolatos vizsgálatokról, eredményekről tudnia, ezzel szemben édesanyám többszöri kérésére sem volt hajlandó senki felvilágosítást adni.
Az ágyneműt többször is szennyezetten találtuk, amit egy intenzív osztályon, ahol kiszolgáltatott állapotban vannak a betegek, többször is cserélni kellene. A nővérek hangnemét még jóindulattal sem lehet emberinek nevezni inkább embertelennek és sértőnek. Egy ágyhoz kötött, magatehetetlen betegtől ne várja el senki azt, hogy egyedül egyen, igyon, mosakodjon. Ezek mindennapi szükségletek, amelyeket nem erélyes fellépéssel, hanem alázattal, az emberi méltóság tiszteletben tartásával kellene kezelni. Az intenzív osztály nincs megfelelően ellátva gyógyszerrel, kötszerrel. Édesanyám gyógyszer érzékeny, mivel csak az az egyfajta fájdalomcsillapító volt, így hát nem kapott semmit fájdalmára.
Természetesen én megértem, hogy az egészségügy nem fizet valami túl jól, de azt is meg kellene érteni, hogy egy beteg sem azért megy a korházba, mert annyira szeret ott lenni. Azért szeretném, ha ezt a levelet megjelentetnék, mert remélem, ezentúl egy kicsivel több odafigyelést fognak kapni a betegek, és ezek a problémák másnál nem fognak előfordulni.


Köszönettel: Szabó Sándor