Emberiség elleni bűncselekmények elkövetésével gyanúsítanak egy váradit

Akt.:
Emberiség elleni bűncselekmények elkövetésével gyanúsítanak egy váradit
Florian Cormoș egykori munkatábor-parancsnokot emberiség elleni bűncselekmények elkövetésével gyanúsítja a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER).

Alexandru Vișinescu és Ion Ficior után újabb egykori romániai börtön-, illetve lágerparancsnok kerülhet a figyelem középpontjába, méghozzá a jelenleg 87 éves, váradi illetőségű Florian Cormoș, aki 1952 végétől 1953 tavaszáig volt az egyik dobrudzsai munkatábor, a cernavodai Columbia nevű telep parancsnoka. Az IICCMER a legfelsőbb semmítőszék mellett működő ügyészséghez továbbítja Cormoș ügyét emberiség elleni bűncselekmények elkövetésének vádjával. Cormoș mindössze négy hónapig vezette a munkatábort, de ezalatt az idő alatt az IICCMER által előbányászott bizonyítékok szerint 115 fogvatartott halt meg az ott alkalmazott durva bánásmód miatt. Az IICCMER információi szerint Cormoș tevékenysége még az akkori kommunista rendszer mércéje szerint is túl kegyetlen volt, ezért 1954-ben elítélték. Három és fél évet töltött börtönben, ezt követően azonban rehabilitálták, és ismét vezető beosztásba helyezték a kolozsvári fegyházba. Andrei Muraru, az IICCMER ügyvezető igazgatója a BBC tudósítójának nyilatkozva elmondta, hogy megvannak a bizonyítékaik, megvannak az áldozatok vallomásai, de azt is tudják, hogy Cormoș tagadja az összes vádat. Muraru szerint egyedi eset a Cormoșé, éppen azért, mert már a kommunista rendszerben is vizsgálták bűncselekményeit, és már a kommunista hatóságok kimutatták azt, hogy a 115 áldozatból huszonötöt ő maga ölt meg. Mindenesetre még mindig nem tisztázott, hogy valódi, illetve koncepciós perről volt-e szó az ő esetében, mert több mint száz áldozat után mindössze három és fél évet töltött börtönben, illetve az IICCMER még nem találta meg a bűnvádi iratokat.

Az IICCMER vádjai

Az IICCMER adatai szerint Cormoș 1952 decemberétől 1953 áprilisáig volt a cernavodai Columbia nevű munkatábor parancsnoka. Ezalatt az időszak alatt a fogvatartottakat húsz-harminc napig is magánzárkában őriztette, akik naponta mindössze száz gramm kenyeret és teát kaptak. A magánzárkában őrzött személyek legtöbbjét lábbilincsben tartották, közülük nyolcan kómába estek, és már a zárkában, vagy a gyengélkedőben meghaltak. Ilyen volt Alexandru Țucudeanu esete, aki 25 napot töltött magánzárkában, vagy Ion Răpciug, akit tizenöt napra zártak a cellába. Az IICCMER vizsgálatai kiderítették, hogy a Columbia táborban a legtöbben 1953 márciusában haltak meg. Az ott elhunytak legfiatalabbika húsz, legidősebbike pedig hatvanhat éves volt. A legtöbb áldozat esetében a táplálkozási elégtelenséget jelölték meg a halál okául, nyilván azért, mert nem kaptak elég élelmet, illetve azért, mert a táborokban orvosként tevékenykedő emberek nem voltak nagyon jól képzettek, ezért írták be ezt a legtöbb halotti bizonyítványba. Az elhunytak négy százalékánál üszkösödést jelöltek meg a halál okaként. Andrei Muraru tegnapi bukaresti sajtótájékoztatóján kijelentette: Florian Cormoș parancsnokként közvetlenül és szándékosan egy kegyetlen rendszert vezetett be, melynek célja az volt, hogy fizikailag megsemmisítse a kommunista rendszer ellenzőit. Saját szakállára tevékenykedve súlyosan megsértette még az akkori időkben érvényben lévő szabályzatokat is. „Az általa elkövetett bűncselekmények, barbár tettek, atrocitások, amelyeket rövid ideig tartó parancsnoksága alatt elkövetett, minden képzeletet felülmúl, és ezek a szadista tettek nem maradhatnak büntetlenül” – fogalmazott az ügyvezető igazgató. Muraru szerint a munkatábor parancsnokok nem érvelhetnek azzal, hogy csak parancsot teljesítettek, mert elég széles hatáskörük volt ahhoz, hogy eldöntsék, hogyan bánjanak a foglyokkal. Például senki sem kötelezte a parancsnokokat arra, hogy izolálják és éheztessék a foglyokat. Az IICCMER rendelkezik bizonyítékokkal arról, hogy voltak olyan munkatábor parancsnokok is, akik megpróbáltak mindent megtenni annak érdekében, hogy mandátumuk ideje alatt egyetlen ember se haljon meg.

A gyanúsított tagad

Megszólaltattuk az érintettet, vagyis Florian Cormoșt, aki tagadta a vádakat, és mint mondta, ugyanezekért a koholt vádakért egyszer már elítélték 1954-ben (lásd interjúnkat, szerk. megj.). Lánya, Eugenia Cormoș azt mondta, hogy akár a Hágai Nemzetközi Bíróságig is elmennek, mert az elfogadhatatlan, hogy édesapját négy hónapnyi munkatábor-parancsnoki szolgálata nyomán ennyi mindennel megvádolják.

Újabb nevek kerülhetnek elő

Az IICCMER egyébként 2013 elején kezdte el vizsgálatait 35 személy ellen, akik a büntetés-végrehajtási rendszer főigazgatóságának korábbi alkalmazottai voltak, és akiket azzal gyanúsítanak, hogy politikai indíttatású bűncselekményeket követtek el a kommunizmus idején. A gyanúsítottak ma már 81–99 év közöttiek. A harmincötös listáról már nyilvánosságra került Vișinescu, Ficior, és most Cormoș neve, és további vizsgálatok napvilágra hozása várható. Arról még nem döntött az intézet, hogy a további neveket egyszerre, vagy egyenként hozzák majd nyilvánosságra, az azonban biztos, hogy ezekben az ügyekben is folytatják a vizsgálataikat.

Pap István