Elveszik a boldogulás lehetőségét

Török László Nagyszalonta polgármestere nyilatkozott lapunknak
Török László Nagyszalonta polgármestere nyilatkozott lapunknak
Nagyszalonta számára 3,4 millió lejes kiesést okoz az adóügyi reform, és a kormány által elképzelt kompenzálási eljárás is a kommunizmust idézi, nyilatkozta a Bihari Naplónak Török László polgármester.

A jövedelemadónak tizenhatról tíz százalékra történő csökkentése az első számítások szerint mintegy 3,4 millió lej kiesést okoz Nagyszalonta költségvetésében, tudtuk meg Török Lászlótól, a város polgármesterétől, aki elárulta azt is, hogy 2018-ban az idei 9,2 millió lejről várhatóan 5,8 millió lejre csökken a város jövedelme. Török László szerint a kormány által elképzelt, az önkormányzatok bevételkiesését kompenzáló módszer azokat a településeket segíti, amelyekben nem igazán folyik munka. Ráadásul „a kiesés egy olyan időszakban történik meg, amikor az uniós projektek leadása kerül finanszírozásra egy esetleges pozitív elbírálást követően. Nem napi megélhetési problémákat okoz ez az önkormányzatoknak, hanem hosszú távon veheti el a közösségektől a boldogulás lehetőségét” – fogalmazott az elöljáró. Hozzátette, Nagyszalonta nyolc uniós projektet nyújtott be, és további három projekten dolgoznak. Ezen projektek egyike a termálvizes fűtési rendszer kiépítésére vonatkozik, viszont ha a pályázat sikeres lesz, de a forrásmegvonás miatt nem lesz pénz a megvalósításához, akkor „kérdésessé válik az, hogy ezt az alternatív, olcsóbb fűtési technológiát be tudjuk-e vezetni a városba. Tehát végülis nem a halat veszik el tőlünk, hanem a horgászbotot, mert ha a város nem tudja finanszírozni az esetleg megnyert projektjét, akkor nem tudja megfúrni a termálkutat, a kútból nem tud majd vizet kinyerni stb. Ha ez így marad, ahogy most elképzelik, akkor minden egyes település kénytelen lesz összehúzni a nadrágszíjat, és át kell ütemeznie az elképzeléseit” – vázolta fel a nem túl fényes jövőt Török László. Arra a kérdésünkre, hogy a pályázatok finanszírozásához a hitelfelvétel nem jelent-e megoldást, Török László ezt válaszolta: „az elmúlt tizenkét évben úgy gazdálkodtunk, hogy nem volt hitelünk, és Nagyszalonta nem szeretne ehhez az eszközhöz folyamodni, ugyanis a hitelnek az árát is előbb-utóbb ki kell fizetni. Mi igyekeztünk mindig úgy gazdálkodni, hogy hosszú távra tudjunk stratégiákat kidolgozni”.

 

Deja vu

A mostani helyzet furcsasága viszont az, hogy a kormány éppen azokat az önkormányzatokat sújtaná a legjobban, amelyek jól gazdálkodtak. Ennek kapcsán a polgármester a következőket mondta: „egyszer már megszenvedtünk valami hasonlót. Három évvel ezelőtt a kormány előállt azzal, hogy minden településtípus számára megszabott egy felső határt, amely mértékig kiegyenlíti a számláikat. Nagyszalonta azon városok közé tartozott, amelyek esetében 20 millió lej volt a felső határ, azaz 20 millió lejig egészítették ki a a számláikat. Voltak olyan települések Bihar megyében, amelyek kilenc-tíz millió lejeket kaptak, mert gyengébben gazdálkodtak, Nagyszalonta jól gazdálkodott, de semmit nem kapott az államtól. A fűnyíró elv azért nem jó, mert úgy működik, mintha mindenki egyformán dolgozna, ami ilyenformán egyfajta kommunizmus. A társadalmi szolidaritás elvét nem vetem el, de az sem lehet, hogy ne vegyék figyelembe azt, ha vannak közösségek, amelyek serényen és jobban dolgoznak.”

Pap István