Elszármazottak találkozója, Pro Meritis-díjak átadása

Képünkön az idei kitüntetettek: dr. Pető Csilla tanfelügyelő és a hajdúszoboszlói Csapláros László
Képünkön az idei kitüntetettek: dr. Pető Csilla tanfelügyelő és a hajdúszoboszlói Csapláros László
Ünnepelt vasárnap Rév, a Sebes Körös-menti település magyarsága: a Pro Rév Egyesület és a Révi Református Egyházközség 13. alkalommal rendezte meg az elszármazottak találkozóját, illetve fennállásának 15. évét ünnepelte a Pro Rév Egyesület.

Ünnepi köntösbe öltözött vasárnap a révi református templom, ünnepi istentiszteletre hívta híveit a harang, de hívta az elszármazottakat is, és a nagyszámú vendégsereget, a magyarországi testvértelepülések – Révfülöp, Hajdúszovát, Hajdúszoboszló, Székkutas – küldöttségeit, a környékbeli, valamint Nagyváradról érkezetteket. Az istentisztelet kezdetére a templom megtelt hívekkel. Igét hirdetett Papp Csaba helyi református lelkipásztor, aki prédikációjának alapgondolatait a János írása szerint való szent evangélium 6. részének 27–35. közötti verseiből merítette: „Munkálkodjatok ne az eledelért, a mely elvész, hanem az eledelért, a mely megmarad az örök életre, a melyet az embernek Fia ad majd néktek”. Prédikációjának elején a tiszteletes beszélt arról, hogy itt vannak az elszármazottak – ez a rendezvény neve, de ezt a révi magyarság falunapjának lehet tekinteni, együtt ünnepelhetünk, egymásnak örvendezhetünk. „Akik ma itt vagyunk az anyaországból, a Partium több helységéből is, összefog bennünket a nyelv, de mindent megelőzően a hit, függetlenül attól, hogy milyen vallásúak vagyunk. Ez az ige mindannyiunkhoz bátorítással és buzdítással érkezik, hogy tudjunk békességgel és szeretettel egymásnak örvendezni”, hangzott el egyebek mellett az igehirdetésben.

Hittel és hűséggel

A továbbiakban Hasas János, Rév község alpolgármestere (mondhatni, hogy a révi magyarság mozgató ereje) szólt a megjelentekhez, abból az alkalomból, hogy tizenöt évvel ezelőtt alakult meg a Pro Rév Egyesület, melynek ő az elnöke. Beszélt az egyesület célkitűzéseiről, tevékenységekről, melyek összefogják a révieket a magyarságtudat megőrzése és ápolása céljával. Már a kezdetkor megalapították a negyedévente mintegy 500 példányban megjelenő Révi Magazint, mely ingyen jut el a helyi és a környékbeli magyar családokhoz. Hosszan sorolta azokat a megvalósításokat, melyek az egyesület nevéhez kötődnek. Ezek közül is kiemelendő a Sebes-Körös menti szavalóverseny, melyet 2005 óta tartanak meg minden évben, s melyen az I–VIII. osztályos tanulók vesznek részt. 2006-ban alapította meg az egyesület a Pro Meritis-díjat, mellyel olyan személyeket tüntetnek ki, akik a kultúra, oktatás, vagy gazdasági tevékenység terén segítik településüket, hozzájárulnak Rév hírnevének öregbítéséhez. A díjat az elszármazottak találkozóján szokták átadni évről-évre, „Hittel és hűséggel Révért” – szól a díj jelszava. Hasas János tájékoztatója után egy vers hangzott el, Fekete Zsófia hajdúszováti előadó tolmácsolásában. Borsi Lóránt, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető alelnöke is köszöntötte a megjelenteket: „Nem vagyok Révről elszármazott, de magyarként büszkeséggel tölt el, amikor mindannyian visszatérünk a gyökereinkhez, mert amikor magyarként egy magyar templomba térünk be, akkor mindannyian a gyökerekhez térünk vissza, hiszen ez az a hely, az istenháza, ahol megtestesül ősi hitünk, hagyományunk, egymáshoz való tartozásunk. (…) Ha Révről tudósításokat olvas az ember, kitűnik, hogy itt mindig történik valami”, mondta többek között Borsi Lóránt, aki két verseskötetét adta át Hasas Jánosnak, ajándékul szánva a Pro Meritis díjazottaknak.

Pro Meritis-díjak

Elsőnek dr. Pető Csillának adták át a Pro Meritis díjat, a laudációt Hasas János olvasta fel. Ismertette a szaktanfelügyelő évtizedekre kiterjedő munkáját, amit a bihari magyar nyelvű oktatás érdekében kifejtett. Beszélt azokról a tisztségekről, melyet az elmúlt évtizedekben betöltött a bihari magyarság képviseletében. „Mindezért gondoltuk, hogy az idei egyik díjazott dr. Pető Csilla legyen, amellett, hogy 13 éve a révi szavalóversenyek zsűrielnöke. Úgy tudom, szeptember 1-től nyugdíjba vonul, további erőt, egészséget kívánok”, mondta az elnök. Pető Csilla megköszönte a díjat, hozzátéve, hogy mindent megtett a révi közösség érdekében, az oktatás terén, példákat sorolva ezekre. A másik díjazott Csapláros László volt Hajdúszoboszlóról, aki nyári táborokat is szervez gyerekek számára, melyen az idén immáron második alkalommal részt vettek révi gyerekek is, ahol a fazekassággal foglalkoztak. Csapláros László viszont átadta azt a festményt, melyet egy helyi alkotótáborban készítettek, és a helyi református templomot ábrázolja. Papp Csaba lelkész megköszönte a festményt, mely az egyházközség tulajdonába került. Ezt követően Kondor Géza, Révfülöp (Magyarország) polgármestere mondott üdvözlő beszédet, kiemelve, hogy immár hatodik éve éri őket az a megtiszteltetés, hogy a révi elszármazottak találkozójára meghívást kapnak.

A köszöntője után kértem, mondjon pár szót a Rév nevű települések „névrokonságának” jelentőségéről. „A települések elnevezése jó apropó arra, hogy legyen találkozási alkalom. A névazonosságnak természetesen jelentősége is van és kötődik a vízhez, nálunk a Balatonhoz, Réven a Sebes-Köröshöz. Amióta a kapcsolatunk kialakult, számunkra a határon túli magyarság nemcsak egy elméleti fogalom, hanem egy testhez, emberhez köthető valóság, barátságunk pedig egy csodálatos állapot. Egymásnak szurkolunk mindenben, nagyon szeretjük egymást. Remélem, októberben újra találkozunk, itt, Réven, amikor eljönnek azon révfülöpi kollégák, akik a nyári szezon miatt most nem lehettek itt”, mondta Kondor Géza.

Kulturális műsorok

Az ünnepség keretében kulturális műsort is bemutattak a Művelődési Otthonban helyi és vendég előadók. Elsőként két fiatal lány, Májer Karla és Dénes Jázmin énekét hallgathattuk meg, majd többször is színpadra lépett Tóth Károly magyarországi énekes, aki operettslágereket adott elő. Vendégként volt jelen Meleg Vilmos színművész, a Nagyváradi Állami Filharmónia főigazgatója, akit felkértek, szavaljon néhány verset. A színművésznek ez nem okozott gondot, öt költő szebbnél szebb költeményeivel lepte meg a közönséget. Az első a nemrég elhunyt Kányádi Sándoré volt, az utolsó Gábor Ferenc nagyszalontai költőé, melyekért kijárt a hosszan tartó taps. Nagyszerű műsorral rukkoltak ki a Hajdúszováti Négy Évszak Táncklub tagjai. Amikor láttam a nevüket, Vivaldi: Négy évszak című alkotása jutott eszembe. Amit produkáltak, az joggal nevezhető egyedinek: egy öltözékbe ketten is bújtak, amely fekete és fehér színű volt, így a táncos egyik felén fekete, a másik felén fehér ruha volt. Olyan szépen és jól mozogtak, hogy a közönség szinte végigtapsolta produkciójukat. Sokunk számára a legmélyebb benyomást a Biharpüspöki Hagyományőrző Népdalkör nyújtotta. Megtöltötték a hatalmas színpadot, repertoárjukban szebbnél szebb népdalok vannak, összesen huszonötöt adtak elő a közönség nagy megelégedésére. Irányítójuk, Szabó Mária elmondta, a csapat öt éve alakult, volt egy időszak, amikor abbahagyták, de igény volt rá és tovább folytatták. „Szilágy megyei vagyok, de nagyon régóta élek Püspökiben. Szerettem volna, ha azokat a népdalokat, melyeket még szülőfalumban tanultam, egy népdalkórust alakítva előadjuk, de nagyon sok dalt tudnak Püspökiben is. Minden második héten van próbánk, de összejövünk névnapokra, bálokat rendezünk. Tavaly beszerveztük zenészünket Pontos Csabát. Mostani előadásunkra a dalokat két hét alatt tanultuk be, vannak még gondok, jobban össze kell szoknunk. Sokan, 27-en vagyunk, elég nehéz, hogy minden a legjobban menjen, de igyekszünk. Nem vagyunk fiatalok, de szeretjük, amit csinálunk”, mondta a népdalkör vezetője. A délutáni órákban köszöntünk el házigazdáinktól, Hasas Jánostól és Papp Csaba lelkésztől, megerősítve, hogy „jövőre ugyanitt”!

Dérer Ferenc

Címkék: ,