Első főszerepét a Csárdáskirálynőben játszotta

Domoszlai Sándor nyilatkozott szerkesztőségünknek
Domoszlai Sándor nyilatkozott szerkesztőségünknek
Július 27-én, 21 órától a Mandala Dalszínház, az RMDSZ, az NMD és a Partium Alapítvány szervezésében zajló VI. Nyári Színházi Fesztivál keretében a Csárdáskirálynőt mutatják be. Az Edwin szerepét játszó Domoszlai Sándor adott telefoninterjút szerkesztőségünknek.

– Fiatalkorában rockzenészként kezdte, sőt, a blues és a funky világa sem állt távol Öntől. Hogy jutott el mégis az operett műfajáig, hiszen kevésbé valószínű, hogy a Led Zeppelin vagy a Deep Purple és a Csárdáskirálynő rajongói egy közös halmazt alkotnak?
– Ez egy érdekes történet. Én fiatalkoromban nagy rockzenészként voltam beállítva. Nagyon szerettem magát a stílust, a zenekarokat, viszont elkerültem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol Kővári Judit tanárnővel kezdtünk el dolgozni. Mint színházi ember, rögtön mondta, hogy ezekkel a fajta hangi kvalitásokkal, melyekkel rendelkezem, érdemes lenne megpróbálni a komolyzenét. Én akkor még nem foglalkoztam kifejezetten magával a komolyzenével, de elkezdtük ezt a fajta hangképzési stílust. Mikor már éreztem, illetve láttam, hogy azok a zenekarok, amelyekben én játszottam, folyamatosan csak hobbi szinten zenéltek, amiből nem lehetett úgymond komolyabb karriert csinálni, úgy döntöttem, hogy ha már megvolt az a lehetőség, hogy a főiskolán tudtam ének-zenét tanulni, s ott nagyszerű emberekkel találkoztam, akik tudtak mint mentor segíteni nekem abban, hogy a színház világát megismerjem, akkor nincs más alternatíva, mint hogy nagyon boldogan és kíváncsian belevágok ebbe a történetbe. És hát azóta eltelt most már tizenhat év.

– Ha jól tudom, az első komoly főszerepét épp a Csárdáskirálynőben játszotta, Miskolcon…
– Pontosan. 2005-ben ezzel debütáltam ott, és kaptam meg ezt a felkérést. Rögtön igent mondtam, és azóta is játszom. Tulajdonképpen ez a 2017-es évadom is a Csárdáskirálynőről szól. Németül, oroszul, magyarul, folyamatosan ezt játszom most.

– Akkor ez egy fontos pont az Ön életében.
– Igen, ez egy nagyon fontos mérföldkő volt. Azóta is elkísér, és most már a külföldi színpadok is megtalálnak ebben a szerepben. Most például Ausztriában, az Operettenbühne Wien társulatával játszom ezt a darabot. Negyvenöt előadásom volt ebben a szerepben, úgyhogy erre is nagyon büszke vagyok.

Aktualitás

– Miben rejlik a Csárdáskirálynő máig tartó sikerének titka?
– Mi is csak csodálkozunk, és kutatjuk ennek okát… Ugye eltelt több mint száz év, viszont megdöbbentő, hogy maga a mondanivalója, az aktualitása, a poénjai mennyire változatlanok. Hihetetlen, és azt gondolom, hogy kétszáz év múlva is elképesztően aktuális lesz a Csárdáskirálynő. Talán most azt tudom erről mondani, hogy egy forrongó világban élünk. Európát is elkezdi sújtani akár a háborúk közelsége, akár a migráció, belső ellentétek vannak. 1916-ban íródott maga a történet, egy háborús időszakban. A k. und k., a monarchia hadserege erőket toboroz, el kell menni katonának. A férfiak több hónap elteltével talán hazajönnek, talán nem. Átvitt értelemben tehát minden egyes korszakba átültethető ez a történet. Valami miatt folyamatosan működik, egyszerűen hihetetlen, hogy milyen aktualitása van mindig a Csárdáskirálynőnek. De azt hiszem, nem is kell azt kutatni, hiszen maga az operett, az operettműfaj annyira egyszerű kis mesére épülő történet, amibe az ember mindig belefeledkezik, és talán ez adja meg a varázsát, a bűbáját ennek az egésznek.

– Mi jut eszébe Váradról? Milyen emlékei vannak?
– Hú, én most már nagyon gyakran járok vissza Nagyváradra. Nekem az első emlékem még egri színészpalánta koromból van, a ’90-es évek legelejéről, amikor az Egri Gárdonyi Géza Színházzal vendégjátékoskodtunk az Önök színházában, ékszerdobozában, mely emlékeim szerint hasonlít a kecskeméti színházra. Nekem ez egy nagyon kellemes élmény volt, hiszen Kecskeméten játszottam az első komolyabb szerepemet az Edwin után. Nagyvárad a határ közelsége, a magyar nyelv használata miatt is egyszerűen hihetetlenül pozitív élményeket ad nekem mind a mai napig. Tavaly is ott voltunk egy Marica grófnő előadással. Az a fajta szeretet, ami minket körülvesz, valami fantasztikus. Bízom abban, hogy ez idén se lesz másképp. Boldogan megyünk bármilyen felkérésre Nagyváradra.

Közgazdász diploma

– Néhány éve valahol azt nyilatkozta: ha teheti, a szabadidejét a feleségével és kislányával tölti, illetve közgazdászként is szívesen kipróbálná magát. Gondolom, ez a azóta se változott.
– A következő a helyzet: nekem közgazdász diplomám van. A félreértések elkerülése végett: én ezzel arra utaltam, hogy azt gondolom, lehet, hogy a közgazdaság-tudományi tanulmányomat fel tudom használni arra, ami ez a megtakarításaim, vagy a családom jövőjét illető befektetések szempontjából hasznos lehet. Másra nem fogom használni a diplomámat, kifejezetten csak erre, viszont ez óriási segítség. A másik, hogy tavaly óta nekem bővült a családom, megszületett a kisfiam is. Négy hónapos, úgyhogy most már ketten vannak, egy kislány és egy kisfiú. Amikor lehet, akkor velük vagyok, éppen most is, de nagyon nehéz. Amikor nem játszom, akkor éppen próbálok, amikor pedig nem próbálok, akkor készülnöm kell egy újabb feladatra. Nagyon sok olyan elfoglaltság van, ami leszűkíti a kört, de amikor csak lehet, velük vagyok. De hát azt gondolom, ezzel mindenki így van, és ezt boldogan vállaljuk, számunkra ez a legnagyobb öröm.

Ciucur Losonczi Antonius