Előadássorozat a nagyváradi gettóról

Előadássorozat a nagyváradi gettóról
Első alkalommal zajlott olyan tudományos ülésszak Nagyváradon, melynek központi témája a váradi gettó volt. A Sion neológ zsinagógában megszervezett szerdai rendezvényen előadások hangzottak el, melyek valószínűleg nyomtatásban is megjelennek majd.

Dr. Antonio Faur egyetemi professzor bevezetőként elmondta: Váradon tulajdonképpen két gettó létezett, a kisebbikbe azokat a zsidókat gyűjtötték, akik a megye északi részéről, illetve a jelenlegi Magyarország határ menti településeiről érkeztek és a Kaszárnya (Cazărmii) tér környékén volt található, ide mintegy nyolcezer zsidót telepítettek ideiglenesen. Őket deportálták először. A másik, nagyobbik gettó a nagy ortodox zsinagóga és a Nagypiac környékén feküdt. Mind a két gettó ideiglenes volt, csupán egy hónapig voltak ide elszállásolva az emberek, s 1944 májusa és júliusa között deportálták őket. A nagyobbik gettóból, mely az akkori Magyarország területének legnagyobb ilyen létesítménye volt egészen addig, míg nem létesült Budapesten is ilyen létesítmény, öt-hat alkalommal deportálták az ott lakókat, összesen közel harmincezer személyt. Túlzsúfolt volt, hiszen Nagyvárad területének tizenöt százalékába tömörítették a lakosok 30 százalékát. Így tűnt el pár hét alatt szinte teljes egészében Nagyvárad zsidó lakossága – mondta el a professzor.

„Sokan nem tudják”

A Nagyváradi Egyetem történelem professzora szólt a rasszista ideológiáról is, mely ide vezetett, s amely szerint egyes népek magasabb rendűek, mint mások. E áltudományos teória szerint a piramis legfelső részén a németek, s egyéb északi népek találhatók, középen a latinok, szlávok és a sötét bőrszínűek, legalul pedig a zsidók.

Miután a lágerek felszabadultak, képek, dokumentumok láttak napvilágot, utána azonban „csend telepedett az egészre” – hangzott el – s hosszú évtizedeken át senki semmit nem szólt minderről. A kommunizmus bukása után lehetett ismét erről beszélni – ő maga is csak ezt követően szerzett tudomást minderről. „Nagyváradon születtem és még csak nem is tudtam arról, hogy itt zsidók is éltek, holott a két háború előtt és között a város lakosságának 29-30 százaléka zsidókból tevődött ki” – mondta a professzor, aki a későbbiekben kihangsúlyozta Nagyvárad zsidó lakosainak jelentős szerepét a város építészetében, kereskedelmében. A kilencvenes években szerzett tudomást Heyman Éva naplójáról is, melyben a gettóról és a deportálásról írt a fiatal váradi lány. „Érthető, hogy sokan nem tudunk semmit minderről, s első sorban a fiatal generáció feladata, hogy szerezzen tudomást a történtekről, hogy soha többé ne ismétlődhessenek meg.”

Deportáltak utcája

A későbbiekben felolvasta Aurel Vainer, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökének szavait. „Miközben a hazai holokausztot tanulmányoztam, tudomást szereztem arról, mennyi szenvedésen estek át a váradi gettóba zártak. (…) Egyféleképpen elmondható, hogy sajnos a gettóbeli élet nem volt hosszú, ugyanis tudomásom szerint egy hónapig éltek ott a zsidók, ezt követően halálvagonokban szállították el őket a koncentrációs táborokba” – hangzott el. Az elnök elismerő szavakkal illette a konferencia szervezőit, s annak is hangot adott, hogy javaslata szerint a váradi Sucevei utca kapja vissza egykori nevét, legyen ismét a Deportáltak utcája. „Meggyőződésem, hogy ez meg fog történni, hogy az emberek jobban emlékezhessenek a deportálások rémségére” – hangzott el.

Nem szabad elfeledni

Seidler András, a Nagyváradi Zsidó Közösségi Központ igazgatója egyebek mellett a holokauszt tagadás jelenségéről is szólt, s kihangsúlyozta: a zsidó nép békés és megbocsátó, azonban nem fogja elfelejteni a történteket. Fontosak az ilyen jellegű előadás sorozatok, melyek tudatosítják az emberekben azt, hogy ilyesminek nem szabad többé előfordulnia egyetlen kisebbséggel szemben sem.

Viorel Faur, a Crişana Egyesület vezetője szólt a történészek felelősségéről, s arról, hogy bátorságra van szükség ahhoz, hogy vállaljuk az igazságot, s ne higgyünk azoknak, akik meg akarják írni számunkra történelmünket. „Harmincezer váradi került gettóba és pusztult el, ez rémes, ez szörnyű, de mi nem tudunk róla, nem érdekel, hetven év után ez az első, a váradi gettónak szentelt rendezvény” – mondta el. Végül dr. Ionuţ Ciorba egyetemi professzor, a Bihar megyei Műemlékvédő Alapítvány, valamint a Körösvidéki Múzeum képviselője szólalt fel, kihangsúlyozva a városvezetésnek azon törekvéseit, hogy rehabilitálja a váradi zsinagógákat, valamint a nagyrészt zsidó építészek által tervezett váradi műemlék épületeket.

Előadások

Az est folyamán előadások hangzottak el, ezek, mint megtudtuk, valószínűleg a későbbiekben nyomtatott formában is megjelennek majd. Többek között a nagyváradi gettó realitásairól Heyman Éva naplója alapján, a gettók létesítésének törvényes hátteréről, a váradi gettóból történő szabadulási kísérletekről tudhattak meg részleteket a jelenlévők. A rendezvényt a Nagyváradi Egyetem, a Heyman Éva Történelmi Kutatóközpont, a Bihar megyei Műemlékvédelmi Alapítvány, a Romániai Zsidó Hitközségek Szövetsége, a Nagyváradi Zsidó Hitközség, Nagyváradi Zsidó Közösségi Központ, a Crişana Kulturális Egyesület, valamint a Körösvidéki Múzeum szervezte.

Neumann Andrea