Előadás a Nobilitasnál: Várad elmúlt évszázada

Előadás a Nobilitasnál: Várad elmúlt évszázada
Hétfő délután a Kanonok soron szokásos havi találkozójukat tartották a nagyváradi Nobilitas Egyesület tagjai. Dr. habil Fleisz János történész, egyetemi tanár tartott előadást Nagyvárad elmúlt évszázada 1919-2019 címmel , és köszöntötték az anyukákat.

Mons. Fodor József vikárius, a Nobilitas Egyesület elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd zenés-irodalmi anyák-napi műsorral szolgáltak az Oláh Gabriella kántornő által felkészített római katolikus gyerekek, hegedűn játszott Székely Boglárka. Az édesanyákat Fleisz Judit tanárnő is köszöntötte, ezután Szabó István ügyvezető elnök egy-egy szál rózsát adott át az édesanyáknak, nagymamáknak.

Az e havi összejövetel meghívottja dr. habil Fleisz János történész, egyetemi tanár volt, aki Nagyvárad elmúlt évszázada 1919-2019 címmel tartott prezentációt. Előadását azzal indította, hogy tulajdonképpen „egy vihar érte Váradot”, amikor 1918-ban befejeződött az első világháború, és onnantól kezdve sorozatos politikai változások jöttek, egyik a másik után, melyek hatására szinte havonta módosult a helyzet. Igazából számunkra az egyik legfontosabb időpont 1918. november 13-a, amikor a belgrádi fegyverszüneti egyezménnyel a magyar közigazgatás megmaradt ezeken a területeken, majd pedig a december 1-jei gyulafehérvári nagy nemzetgyűlés hatására a románok elfoglaltak bizonyos területeket az Antant nevében. Karácsonykor már Kolozsváron voltak, és úgy nézett ki, hogy Váradra is hamarosan sor kerül, azonban januárban a Kratochvil Károly által vezetett Székely Hadosztály leállította a román offenzívát, és akkor stabilizálódott Csúcsa környékén a front. Úgyhogy igazából az 1919. március 20-i Vix-jegyzék az, ami ismét változást hozott. Tudjuk, hogy ekkor újabb határokat jelöltek ki, és ebbe a zónába már belekerült a városunk is.

A történész ezután összefoglalta azokat az eseményeket, melyekről néhány héttel ezelőtt a lapunkban is írt: a Tanácsköztársaság uralma Váradon (1919. március 22.- április 18.), a román megszállás (1919. április 20.), majd a bizonytalan állapot, a kisebbségi sors első próbatételei. Megjegyezte: nagyon érdekes ez a kettős hatalomváltás itt, egyik napról a másikra. Nagyvárad megszabadult a kommunista proletárdiktatúrától, végül is visszatérhetett a valós polgári élethez, mely azelőtt jellemezte, de a románok bejövetele rögtön egészen új helyzetet teremtett, hiszen a következő nap a román hadsereg bevonult a városba, és attól kezdve a románok úgy tekintettek Váradra, mint amely örökkön-örökké Nagy-Románia része lesz.

Felborult egyensúly

A történész arra is kitért: felvetődött, hogy Rimler Károly polgármester mennyire volt felelős azért, hogy az események úgy történtek ahogy? „Magam úgy foglaltam állást: igazából amiatt, hogy ő csupán egy nappal korábban kapta vissza a hatalmat, és nem volt jogosultsága se arra, hogy tárgyaljon Nagyvárad hovatartozásáról, nem gondolom úgy, hogy elárulta volna a népét vagy a városát”.

Később azon meggyőződésének adott hangot az előadó: a Szent László téren napjainkban „felborult az egyensúly” azzal, hogy a közelmúltban odakerültek román püspökök és Iuliu Maniu szobrai, ugyanis magyar jellegű alkotás jelenleg nincs a főtéren, sőt, még a környékén sem.”Igaz, hogy Várad lakosságának csupán közel huszonöt százaléka magyar, de ha már európaiak vagyunk, valamilyen szimbólumunk meg kellene nekünk is, hogy jelenjen a főtéren. A városvezetés most egy olyat lépett, mely ronthatja az egyensúlyt. Nyilván tudomásul kell vennünk azt, hogy Várad kétharmada román ajkú, de ami történt, az azért mégis túlzás”- közölte.

Nagyváradnak az utóbbi száz év nem jelentett egy kedvező időszakot, hátha a következő száz év sikeresebb lesz. Ezt el kell ismerni, adatok bizonyítják. Ugyanakkor a 2007-es uniós csatlakozással azért annyit sikerült elérni, hogy legalább nem maradunk le. A 2012 óta elérhetővé vált EU-s projekteknek viszont az az átkuk, hogy Romániában nagyon nehéz megvalósítani ezeket, és amire ad Brüsszel célirányosan pénzt, azt kell megcsinálni. Ugyanakkor száz év után meg kell haladni az évszázados sérelmeket, még akkor is, ha mi tudjuk, hogy 1919-ig itt román közigazgatóság sohasem volt. Ez tény, hozzáigazodva a valósághoz és ismerve a múltat, nem kellene ezt állandóan feszegetni, bizonyítani, annál is inkább, hogy Románia és Magyarország is az Európai Unió tagjai. Egyértelmű az is, hogy ki kell álljunk ezért a városért, a magyar nemzeti érdekekért, ez kell legyen a közösségünk hozzáállása. És aki szereti a városát, az bízik a jövőjében is- zárta eszmefuttatását dr. Fleisz János.

Ciucur Losonczi Antonius