Elnémult a szelíd hang…

„Döbbenten értesültünk…”, olvashatjuk a dr. Csiha Kálmán püspök halálhíre kapcsán fogamazódott gyászjelentésekben. Valóban, döbbenet, hiszen nemrég még találkoztunk Érmihályfalván. A szomorú hír hallatán az jutott eszembe, hogy közel egy éve szülőfalujában, Érsemjénben vett részt az egyházkerületi nőszövetségi találkozón, ahol csendesen és mégis messze hangzóan, a szeretet szelíd hangján szólt a hallgatósághoz, ahogyan az rá jellemző volt.

Elmondta azt is, miközben könyveit dedikálta, hogy 2010-ig tele van előjegyzési naptára, annyi a meghívása. Egy „meghívás” bizonyára nem volt papírra vetve, mégis elsöpörte a többit. „Az életben a legfontosabb a szeretet-háttér, a nyugodt lekiismeret és az Isten által kijelölt feladat elvégzése” – mondta akkor Érsemjénben. Végezetül pár sor börtönben írt verseinek egyikéből: „Ő tudja mér’ / Hull könny s a vér / És tudja mit akar, / Nem késik Ő / S a perc, ha jő, / Megszabadít hamar.” (Imádkozzál…)

Rencz Csaba