Elköszönt a biharpüspöki lelkész

Elköszönt a biharpüspöki lelkész
Negyvenkét évnyi lelkipásztori szolgálat után, melyből az utóbbi huszonnyolcat a Biharpüspöki Református Egyházközségben töltötte, vasárnap nyugdíjba vonult Szekeres Sándor tiszteletes.

Szentháromság vasárnapján a biharpüspöki templomban megtartott ünnepi istentiszteleten Csűry István püspök hirdette Isten megtartó igéjét, az Apostolok cselekedete 17. része 18. versének második fele alapján. Szószéki beszédében párhuzamot vont egy közel kétezer éves történet- Pál apostol Athénba érkezése- és napjaink, vagyis a 21. század eseményei között. Arra hívta fel a figyelmet: miközben a tengelyéből kifordulni szándékozni világunkban egyesek azt hirdetik, hogy nem szabad a haláltól és az istenektől félni, mások pedig csupán anyagban és pénzben gondolkodnak, nekünk örömmel kell elmondanunk: a lelkipásztori és a gyülekezeti szolgálat nem szabad másról szóljon, csakis Jézus Krisztusról és a feltámadásról, mert másképpen a bálványimádás áldozataivá válunk. A KREK elöljárója ugyanakkor megjegyezte: nehéz és hálatelt szívvel ugyan- mert a jó munkatársakat nem könnyű elengedni-, de el kell köszönjön Szekeres Sándortól, mert eljött annak az ideje, hogy nyugalomba vonuljon, és helyét átadja a meghívásos alapon vagy megválasztás után következő lelkészutódjának.

Csűry István püspök igehirdetése után- melyet Szekeres Sándor egy Holló Barna-akvarellel köszönt meg- többen is köszöntötték az elköszönő lelkészt. Varga Sándor római katolikus plébános egy tanmesét elmondva úgy fogalmazott: öröm, napfény, fáradság, munka, szórakozás, harc a sötétben és felfelé törekvés egyaránt jellemezte az ünnepelt tevékenységét, akinek az élete most egy új szakaszba érkezett, mely azonban nem a tétlenségről fog szólni, csupán a pihenésről. Papp József erdőhegy-kisjenői tiszteletes mint szolgatárs, egykori gyülekezeti tag, és barát köszöntötte Szekeres Sándort.

Tari József főgondnok méltató gondolatai után Pénzes Lajos gondnok foglalta össze a teljesség igénye nélkül az elmúlt 28 esztendő megvalósításait Biharpüspökiben, illetve az egyházközségben. Többek közt elhangzott: a templom kétszer volt kívül-belül felújítva, a tető részlegesen újra lett cserepezve, a külső falak újravakolva és festve. Belül új padozatot öntöttek, járólapokkal beborítva, a két karzatot újraácsolták, felfrissítették a falak és padok festését. Meg lett oldva az úgynevezett „kistemplom” fűtése teljesen, a nagytemplomé pedig részlegesen. Szigetelték a torony tetejét, a régi parókiát újracserepezték, belül átalakították és restaurálták. A ravatalozó modern arculatot kapott, hűtőkamrával, és újjáépítették az előtte levő tetőzetet. A gyülekezet elkobzott javainak visszaszolgáltatása után három, mondhatni romos állapotban levő épületet újítottak fel, melyből kettőt bérbe adtak, hogy ezáltal is gyarapodjon az egyházközség bevétele. A templommal szembeni épületet tavaly restaurálták, hogy alkalmassá váljon közösségi rendezvények szervezésére, és a keresztségben az Emmausz-ház nevet kapta. Továbbá a tiszteletes kezdeményezője volt számos közösségépítő munkának is. Ott volt például a körzeti RMDSZ megalakulásánál, és az ő ötlete nyomán hozta létre 21 református család a Biharpüspöki Alapítványt.

Műsor

A köszöntések rendjén felszólalt még Féth Irénke nőszövetségi elnök és Pásztor Sándor presbiter. Műsorral szolgált a várad-réti Sztárai Mihály Énekkar, Szakács Zselyke kántor, Márkus Zoltán (orgona) és Szőcs Lőrincz (hegedű), a Hitbástya kórus (közreműködött egyéni produkcióval Pető Margit és Erdei Éva), valamint gyülekezeti fiatalok: Kígyósi Viktória, Timár Krisztina és Juhász Hunor.

Ciucur Losonczi Antonius