Bennsőséges, vidám ünnepséget rendeztek Élesden

Ciavoiné Létai Andrea

A főszervező ÉREK-csoport (Élesdi Református Egyházközség) tagjai, élükön Balla Sándor lelkésszel, nagy szeretettel és odaadással, sok türelemmel és finomabbnál finomabb falatokkal készültek az ünnepre. A lelkész Pál apostol Tituszhoz írott 2. levele 11-14. versei mentén hirdette az igét, összehasonlítván az akkori kort a maival. Akkor többet imádkoztak és sokszor együtt voltak az emberek, s egyre biztatták egymást. Bár ma mi is imádkozhatunk, eszünkbe juthatnak igék, amikbe belekapaszkodunk, ám számunkra a látás korszakát a hit korszaka váltotta fel, hangzott a magyarázat. Majd kiemelte a tiszteletes, hogy Isten a világ gazdája, közel jött az emberhez, hozzájuk fordult, s az emberek tudták: bízhatnak benne, hozzá fordulhatnak és hihetnek benne, várván az Ő megjelenését. A mi küldetésünk az, fogalmazta meg a fő mondanivalót a lelkipásztor, hogy „emeljük fel és bátorítsuk egymást a boldog reménységben, mert, akik az Úrban bíznak, erejük megújul!” Az igei, lelki táplálék után Borsi Imre Lóránt, a megyei RMDSZ ügyvezető elnökhelyettese köszöntötte a megjelenteket, aki elmondta, hogy az érdekvédelmi szervezet szívügye a család, amiben nem lehet rangsorolni a családtagokat. És épp az időseknek kell megköszönni azt a világot, amibe mi beleszülettünk. A politikus arra hívta fel a figyelmet, hogy el ne felejtsük időseinket, mondjunk nekik egy jó szót, egy imát, ne hagyjuk egyedül őket, érezzék fontosnak magukat, majd azzal zárta ünnepi beszédét, hogy ismerjük fel minden kornak a szépségét, adjunk hálát minden napnak, amit megérünk, és sose feledjük, mit tettek értünk őseink.

A délután fénypontja a Református Nőszövetség hölgyeinek színvonalas, szívhez szóló és megható szolgálata volt, amit megkoronázott Karácsonyi Ilona versmondása, Évről évre címmel és Horváth Klára szavalata, Szabolcska Mihály tollából, ami az Imádság idején címet viselte. Őket a lelkes ÉREK-csoport követte sokszor könnyfakasztóan szép, mint az Emeld fel és az Erőt adsz minden helyzetben címűek, vagy épp több szólamú dalokkal, mint a Kenyered és borod kezdetű, amiket Kajántó Jutka kísért gitáron. A két műsorszámot összefűzte e sorok írójának szavalata Paszternák Éva Idősek napjára című költeményével.

Az összejövetel szeretetvendégséggel zárult, az ízletes egytálétel elfogyasztása után ínycsiklandozó házi sütemények és házi limonádé, illetve gyümölcs csábította az édességpult felé kedves vendégeit. Senki sem távozott üres kézzel, bejövetelkor csokoládéval várták a fiatalok az idősebbeket, közben készültek emlékfotók egy díszes virágkeretben, majd távozáskor oklevél és cserepes virág emlékeztette őket arra, hogy milyen jó nekünk, hogy velünk és mellettünk vannak! Isten áldja az ünnepelteket és ünneplőiket