Elkezdődött az idei imanyolcad

Elkezdődött az idei imanyolcad
Nagyvárad- Vasárnap elkezdődött az idei keresztény egység imanyolcada, melyet ebben az évben Jézus így szólt hozzá: Adj innom! (János evangéliuma 4. fejezetének 7. verse) mottóval hirdettek meg.

Vasárnap délután a nagyváradi Székesegyházban elkezdődött az idei keresztény egység imanyolcada. Az egybegyűlteket Exc. Böcskei László római katolikus megyés püspök köszöntötte, hangsúlyozva: ezekben a napokban fokozott figyelemmel szeretnék Jézus példáját szemlélni, hogy ebből kiindulva még jobban elköteleződjenek az egységre való törekvés mellett. Kiemelte, hogy a mottóul választott evangéliumi részlet Jákob kútjánál játszódik, ahol Jézus inni kért egy szamariai asszonytól. Ez a találkozás egy új helyzetet teremtett, és azt jelképezi, hogy Krisztus tulajdonképpen bennünket is megszólít, feltárva előttünk a gőg, a kicsinyesség, a felületesség, a kényelem és a túlzott óvatosság mélységeit, és ugyanakkor felfedve a kiapadhatatlan valódi életforrás titkát, mely a béke és a szeretet által nyilvánul meg a vele való egységben, keresztény jövőt biztosítva a szülőföldünkön.
Exc. Virgil Bercea görög katolikus püspök úgy fogalmazott: akkor vagyunk valóban közel az Úrhoz, ha lehajolunk a kicsikért, az elhagyatottakért, a szenvedőkért.
Csűry István királyhágómelléki református püspök arra hívta fel a figyelmet: Krisztus vállalta a szamariai utat, pedig a farizeusok miatt egyáltalán nem ígérkezett veszélytelennek. 2015 is nehéz lesz a Jézus-követők számára, de nem szabad meghátrálnunk, mert ha a példáját követjük, a Szamarián való áthaladás sok olyan áldást hoz számunkra, amelyekre nem is számítunk, és örvendezhetünk a vele való találkozás ajándékainak.

Téglák vagyunk

Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkipásztor örömét fejezte ki, amiért közösen imádkoznak egymásért, illetve a keresztény egységért a különféle felekezetek képviselői más-más templomokban. Azt mondta: elméletben már közel vagyunk egymáshoz, a gyakorlatban azonban még sok a tennivaló a hétköznapokban, Luther szavaira gondolva, aki arra figyelmeztetett, hogy minden cselekedet, amit az ember Isten parancsának eleget téve az ő dicsőségére végez, tulajdonképpen dicsérő imádság a Mennyei Atyánknak.
Molnár Imola unitárius lelkésznő a főoltár elé kihelyezett, egy nappal korábban fiatalok által elkészített kútra utalva azt nyomatékosította: bár külsőre látszólag különbözünk egymástól, valójában legbelül mindannyian téglák vagyunk, és remélhetőleg hétről-hétre, évről-évre egyre közelebb kerülünk egymáshoz, ahogyan a kutat formáló téglák is egységet alkotnak.
Nagy Dávid, a Messiási Zsidó Hitközség rabbija arról beszélt: Szamaria egy olyan terület volt, ahol a zsidók összekeveredtek más nemzetbeliekkel, ezért őket a tiszta vérvonalú zsidók lenézték. Az említett asszony is közéjük tartozott, ezen kívül azonban más probléma is volt vele, ugyanis egy elhagyatott helyen nem kommunikálhatott volna férfival a korabeli szabályok szerint. A Názáreti mindezek dacára jó értelemben provokálta őt, bizonyítva azt, hogy nem tesz származás, nem vagy hovatartozás szerinti különbséget, hanem mindenkihez közelít. A rabbi ugyanakkor egy másik érdekességre is felhívta a figyelmet: a víz szó héberül csak többes számban létezik. A három alkotóbetűje tehát teljes egységet feltételez, és ugyanakkor iniciáléja a Messiás, Jézus és Megváltó főneveknek.
Az imaalkalmon még szólaltak a Tábor és Betesda román pünkösdista gyülekezetek pásztorai is.

Ciucur Losonczi Antonius