Elismerés egykori református lelkészüknek

Elismerés egykori református lelkészüknek

Az elmúlt napokban a révi református templomban Pro Meritis díjjal tüntették ki Koncz Károly 78 éves ny. lelkipásztort. A jelenben Nagyváradon élő lelkészt a régi időkről kérdeztük.

– Fiatal lelkipásztorként, ötven évvel ezelőtt érkeztem Révre és 1957. július 1. és 1993. január 31. között 36 éven keresztül szolgáltam a Sebes-Körös menti településen, emlékszik vissza Koncz Károly tiszteletes.  A faluba érkezésemkor a szolgálati lakás, az istálló, a kerítés nagyon rossz állapotban volt. Pince, kamra, kút, villany nem volt a parókián. Pótolni kellett mindazt, ami elmaradt. Mint fiatal lelkésznek havi 550 lejt szavaztak meg a hívek. Ezt is nehezen, mert elődömnek nem adtak fizetést. Már 1957 őszén közmunkával kutat ástunk az udvarban, 1958-ban az utca felől vaskaput és vas kertést készítettünk. Habár a községben már 1947- től bevezették a villanyt, a templomba ez csak 1958 karácsonyán sikerült. Nagy volt az öröm a gyülekezetben. Ugyanabban az évben, közadakozásból Feketeerdőről csillárt vásároltunk a templom részére. Az istenháza külső és belső tatarozását háromszor ejtettük meg, az ablakok és a padok kicserélése, új parókia építése , az elhanyagolt református temető rendbetétele, kibővítése, bekeritése , gyászkocsi, villanyorgona vásárlása csak néhány a fontosabb megvalósítások közül. Nem volt könnyű a híveket megtanítani arra, hogy áldozni és dolgozni kell a templomért. De megértették és amit elértünk, az mind a gyülekezetnek köszönhető.  

Vallás és magyarságtudat

Megpróbáltam a reformátusok vallás és magyarságtudatát ébren tartani. Mivel akkor Réven igen kevés lekonfirmált református volt, ezért kevesen is éltek úrvacsorával. Emlékszem 1958 adventjén például 37-en éltek e szentséges javakkal. Ekkor elkezdtük a felnőttek lekonfirmálását. Ez több éven keresztül folyt, volt olyan esztendő, hogy 70-nél is több felnőtt konfirmált le. Az eredmény: alkalmanként 110-150 urvacsorázó. A keresztelés és az esketés régebben a parókián zajlott. Az sem volt könnyű elfogadtatni a hívekkel, hogy az eddigi szokástól eltérően, ezeket az ünnepi eseményeket  az Isten házában rendezzük meg. Az igehirdetésekre mindig készültem, a prédikáció 20-25 perc volt. 1969-ben a kommunista rendszer sok elutasítása után, a megye végül elfogadta az új parókia építésére leadott kérelmünket. A tervek elkészítéséhez az ötletet a gógánváraljai parókia beosztása adta, ahol éppen a nemrég elhunyt Csiha Kálmán szolgált, azt követően, hogy kiszabadult a börtönből. Mikor tavasszal bejelentettem a templomban, azt, hogy megkaptuk az engedélyt az építkezéshez és mindenki legalább három napi munkára készüljön, nagy lett a csend. Ekkor Domján Viktor ács felállt és ingyen elvállalta azt, hogy minden ácsmunkát elvégez. Ezután a többiek is megmozdultak. A hivek között voltak sokan, akik 50-60 napot is dolgoztak az építkezésen. Szeptember 16-án kezdődött a bontás és december 14-én, még kellemes időben sikerült lefedni az új parókiát. Másnap már fehérre ébredtek a réviek. Így vigyázott ránk az Isten. 1970 tavaszán elkészültek a lépcsők, a belső vakolás, augusztusban beköltöztünk. 67.000 lejből új parókia lett Réven, de a hívek munkája óriási volt. Aztán később a kertben Domokos János kutat csinált. Akkor még sok gyerek született Réven. Hosszú éveken keresztül évente 20-nál több gyereket  kereszteltünk. Imáimban mindig arra kértem az Istent, hogy magyar leány mellé, magyar fiút rendeljen és fiataljaink pedig vállaljanak gyerekeket. Mert ha nincs gyerek, akkor minden hiába…

 

Hasas János

 



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter