Elhunyt id. Kajántó Pál nyugalmazott református lelkipásztor

Elhunyt id. Kajántó Pál nyugalmazott református lelkipásztor
Egységében megosztott Sebes-körös menti magyarságunkat ujabb nagy veszteség érte. Elhunyt id. Kajántó Pál, nyugdíjas református lelkipásztor. Sokszor találkoztunk imaheteken, hálaadó istentiszteleteken. Legutóbb Feketeerdőn, az új templom alapkőletételénél.

Keressen fel János, mondta többször is, hogy beszélgessünk egy kicsit. Éreztem, sok mindent elszeretne mondani. A sors azonban úgy hozta, hogy ez a földi találkozásunk elmaradt. Megint elkéstem. Gyászolunk. Gyászol Élesd református közössége, de gyászol Feketeerdő, Magyarkakucs, Pósalaka és az egész  Sebes-Körös -menti magyarság is, hisz Isten egy olyan szolgát hivott most magához, aki szivvel-lélekkel végezte munkáját minden olyan helyen, ahová csak a Teremtő elküldte. Felsorolni se lehetne Kajántó Pál minden szolgálatát. Hosszú ideig végezte a munkáját Élesden,  közben ő kezdte el Feketeerdőn is az egyházközség megszervezését is, összegyűjtötte a reformátusokat, számukra gyülekezeti termet alakított ki egy háromszobás blokklakásból és havonta kétszer kijárt Isten igéjét hirdetni. Pósalakán, Magyarkakucson, már mint nyudgíjas, helyettesítő lelkész fiatalokat meghazudtoló munkabirással dolgozott az egyházközségekért. Magnómról újra végighallgatom a feketeerdői templom alapköletételénél mondott beszédét. „Dolgozni, munkálkodni csak ott lehet, ahol békesség uralkodik és az emberek szívében pedig szeretet van. Ahol valójában ott van Az, aki nemcsak megteremtette ezt a világot, hanem megváltotta szeretetével és gondot viselt rá. Az alapkő, ez egy látható kegyeletkő,de van ennél egy drágább kincs is. Az Úr Jézus Krisztus, akit Isten azért adott nekünk, hogy mi Ő reá építsünk, benne bízunk és áldásáért, jóságáért köszönetet tudjunk mondani. Azt üzenem a gyülekezetnek, bízzon Jézusban. Ha Ő úgy szerette ezt a világot, hogy életét adta érette, akkor bizonyos, hogy ezt a közösséget is szeretni és segíteni fogja, ha tagjai bíznak benne. Fogjunk össze, segítsük egymást” –, mondta akkor zárószavaiban Pali bácsi, majd feleségével közösen kicsiny nyugdíjukból megspórolt pénzükből ezer új lejt ajánlott fel a templom építésére. Akkor élsz, ha másokért élsz, mondta Széchenyi, és Pali bátyám itt a földön ezt mindig tiszteletben tartotta. Élt és dolgozott családjáért, unokáiért, református közösségeinkért, magyar nemzetünkért. Tudom, hogy a mennyei magasságokban béke, öröm és boldogság lesz  osztályrésze Megváltójával és Urával való meghitt közösségben. Köszönünk mindent Pali bácsi, amit a Sebes-Körös menti magyarságért tettél. Köszönjük, hogy  igehirdetéseiddel mindig megpróbáltál visszavezetni bennünket a szeretet forrásához, Istenhez és az Ő fiához. Nyugodj békében!

Hasas János