Elhalkulhat a magyar hang

Elhalkulhat a magyar hang
Európa most jövőt választ magának. Sokak szerint történelmi, európai parlamenti választás elé nézünk május 26-án, vasárnap több szempontból is.

Tennivaló lenne garmadával. Hozzá kell végre kezdeni a túlbürökratizált brüsszeli intézmények reformjához, a nehézkes és áttekinthetetlen döntéshozatal egyszerűsítéséhez, áttekinthetőségéhez, meg kellene jelölni azokat a prioritásokat, melyek hozzájárulhatnak egy korszerű, modern, versenyképes, kisebbségbarát Európai Unió létrejöttéhez, amihez új, agilis, tettre kész, nyitott vezetőkre van szükség. A jelenlegi európai politikai elit sok tekintetben leszerepelt, elfásult, leseperte az asztalról a kisebbségvédelmi kérdéseket, nem volt egy hatékony stratégiája a migránskérdésre, bevándorláspolitikája szinte nem is létezett, a kisujját sem mozdította a keresztyének megvédéséért. Már csak ezért is lényeges, hogy miként fog alakulni az új EP összetétele, kik lesznek azok, akik döntenek majd a mi sorsunkról is. Lesz-e a magyaroknak erős, közös hangja Európában, úgy ahogy azt Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke, a FIDESZ elnöke szeretné, aki sokat tett ennek érdekében, de úgy látszik, hogy ez egyeseknek nem tetszik, Romániában és külföldön sem.

Képviselet nélkül maradhat a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a vasárnapi európai parlamenti (EP-) választáson az IMAS közvélemény-kutató intézet legfrissebb, szerdán közzétett felmérése szerint – harsogták a hírcsatornák, miközben a román nacionalista politikusok már előre isznak a medve bőrére. Persze kérdés, hogy milyen hibahatárral lehet számolni ilyen esetben, de az tény, hogy a belpolitikai kakaskodás, az igazságszolgáltatással kapcsolatos referendum valamelyest növelheti a választói kedvet. Tehát ebből adódik, hogy a magyar közösség választási részvételének legalább el kell érnie az általános részvételt. Nyilvánvaló volt eddig is, hogy vannak, akik a magyarság megosztására, gyengítésére törekszenek, nekik az lenne az ideális, ha a magyaroknak sehol nem lenne képviseletük, vitázzanak csak egymással, szapulják egymást, addig sem kérnek kétnyelvű helységneveket, utcanévtáblákat, anyanyelvi ügyintézést a hivatalokban. Pártpreferenciáktól és szimpátiáktól, a vélt vagy valós sértődésektől teljesen függetlenül valahogy látni, érezni kellene, hogy mi történik körülöttünk, hogy a magyarellenes retorika folyamatosan napirenden van, nem csak a választások előtt. Tegnap meghurcolták, házkutatást tartottak az úzvölgyi katonatemető ügyének védelmezőinél, visszaperlik egykor visszaszolgáltatott egyházi és egyéb ingatlanjainkat, büntetik magyar jelképeink használatát, bíróságra idézik a magyar íróinkról megemlékezőket, egyre hátrább és hátrább szorítanak. Nem ismerik el ünnepeinket, autonómiaigényünkre pedig gutaütést kapnak. Tényleg elhiszi valaki, hogy ha ezek a percpolitikusok dönthetnének sorsunkról, a fejünk felett, akkor mindezeket az ügyeket felvállalnák? Egyből támogatnák a Minority SafePack-ot, az európai őshonos kisebbségek védelmét? Nézzük át az utóbbi évek híreit, szinte valamennyi román párt óvásokat emelt az Alkotmánybíróságnál, akár anyanyelvhasználatról, oktatási intézményről, vagy bármilyen magyar ügyről volt szó. Nekik eszük ágában sincs, hogy egyből nagy kisebbségvédők legyenek, nekik a magyar voksok kellenek.

A Kárpát-medencei magyar összefogás révén, száz év után először nyílhat lehetőség arra, hogy határon innen és határon túl egy politikai intézményben, az Európai Parlamentben lépjenek fel a képviselők a magyar ügyért, s hallathassák hangjukat. Ezt tartsuk szem előtt, amikor május 26-án, vasárnap a szavazóurnák elé járulunk. Már csak azért is, hogy ne fojthassák el a közös magyar hangot.

Rais W. István



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .