Életmű díj Senkálszky Endrének

Mester és tanítvány: Senkálszky Endre - Tompa Gábor. A szerző felvételeA szerző felvétele
Mester és tanítvány: Senkálszky Endre - Tompa Gábor. A szerző felvételeA szerző felvétele
Senkálszky Endre színművész, 2012. október 2-án tölti be 98.-ik évét. Páratlan tevékenységet tudhat magáénak, köszönhetően a belső adottságainak.

Maga a pályakezdése szokványos. Felveszik a Hetényi Elemér Aradon működő magán színiiskolájába, ahol többek között Tóth Elek, a kor ismert művésze is oktatott. A jó svádájú Senkálszky Endre a Jódy Károly vezette színtársulatban lép fel, mint diplomás színművész. A siker nem marad el. A hír hamar terjedt a színházi világban. 1939. április 23.-án báró Kemény János és dr. Kádár Imre meghívására, visszajön szülővárosába, ahol Zilahy Lajos Hazajáró lélek című darabjában lép fel, az akkori Kolozsvár egyik legsikeresebb kedvencével, Fényes Aliz partnereként. Mivel az előadás, köszönhetően a két főszereplőnek átütő sikert arat, az akkori igazgató, Kádár Imre leszerződteti a Kolozsvári Színházhoz, melyet, azóta sem hagyott el.

Senkálszky az a típusú színész, aki nem könnyen köt kompromisszumot. De hűséges típus, aki jóban, de rosszban is kitart amellett, amelyről meg van győződve, a jót szolgálja. Ő neki nem kell elmagyarázni, mit is jelent a Kolozsvári Magyar Színház kisebbségi sorban élő színészének lenni. Mit jelent a színházat szerető valódi törzsközönség.

Kolozsvár lakossága tényekkel bizonyította, több színházat is képes volt felépíteni. Elsőként a magyar nyelv- területén, Kolozsváron 17 évig tartó építkezés után a Farkas utcában, 1821-ben felavatták az első kőszínházát, melynek három sor páholya volt. Befogadó képessége, mivel sokan állhattak a korabeli feljegyzések szerint, 1200-1400 közötti is lehetett.

Majd 1874. június 13.-án avatták fel a Sétatér elején, a fából felépült Nyári színkört, melyet Janovics Jenő a XX. század első évtizedében újraépített, az akkori Európa legnagyobb betonból épített körkupolájával.

Mivel a régi Farkas utcai épület nem volt elég korszerű, a város vezetősége a Bécsi Fellner és Helmer tervező és kivitelező céget bízta meg az építkezéssel. 1904-1906 között épült neobarokk stílusban, néhány szecessziós jellemzővel. Az új színház felavatása 1906. szeptember 8-án történt, Herczeg Ferenc Bujdosók-című darabjával.

E színháznak a színpadán debütált a kolozsvári közönség előtt Senkálszky Endre, aki tisztában volt azzal, milyen színész óriások voltak az elődei. Sajnos a történelem fintora a főrendszer váltás után, a magyar színtársulatnak a Hunyadi téri színházat el kellett hagynia, és beköltözhetett a mostani épületbe, mely mai arculatát 1961-ben, nyeri el.

Akkor Janovics Jenő rendezésében Katona József Bánk bán darabjával nyitottak. A címszerepet Senkálszky Endre alakította. Sajnos az erdélyi színművészet egyik legnagyobb alakja, Janovics Jenő, aki Biberach szerepét alakította volna, a bemutató napján, november 16-án, Katona József 153. születésnapján, déli egy órakor meghalt. Este mégis felment a függöny. FÜGGÖNYNEK FEL KELL MENNIE.

Biberach szerepét átvette Perényi János, a megnyitó beszédet Fekete Mihály olvasta fel. Gertrudis szerepét Benes Ilona alakította. Tiborc: Rétei Ödön volt. Lantos Béla II. Endrét személyesítette meg.

A fentiek, jelzik és érzékeltetik, mit is jelent bárhol a világon színésznek lenni, közönséget szolgálni. Ami csak hatványozódik, ha ez a közönség nagyjából kisebbségi életben kénytelen élni.

Színész, rendező, színházigazgató

Senkálszky Endre tiszteletre méltó gondolkodása, magatartása, emberi és színészi hozzáállása nyomatékosítja azt a feladatot, amivel a természet, a sors megáldotta.

Hosszú és eredményes élete során volt a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet oktatója. Majd a Kolozsvári Színház igazgatója (1964–1969).

Korából kifolyólag rengeteg színésszel, rendezők sokaságával dolgozik, akik között kivételes helyet kap Janovicson kívül, Harag György, és a Tompa Gábor színházreformáló rendező- igazgató, aki pontosan tudja, egy Senkálszky Endre világ jelenséggel, vagy Csiky András színművésszel mit is kell tenni annak érdekében, hogy az egyetemes színművészet is oda figyeljen.

A nagy művésznek, Senkálszky Endrének az első díjat, a Román Népköztársaság érdemes művésze címet (1957), még a Gheorghe Gheorghiu- Dej rezsim adta. Majdnem 50 évnek, és rendszerváltozásnak kellett bekövetkeznie, hogy a művészek is valamilyen kiemelt megbecsülésben részesüljenek. Senkálszky Endre munkája elismeréseként a következő díjakban részesült: Kemény János-díj (EMKE, 1995). Szentgyörgyi István-díj (Budapest, 1999), Bánffy Miklós-vándordíj (Kolozsvári Állami Magyar Színház, 1999), a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti- keresztje (1999), a budapesti Játékszíni Társaság Életműdíja (2003), a Román Kulturális és Vallásügyi Minisztérium Kulturális Érdemrendje (2004), Bánffy Miklós-vándordíj (Kolozsvári Állami Magyar Színház, 2004), a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze díj (2011).

A Színikritikusok Életmű díja

A Minerva Művelődési Egyesület elnöke, Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság napilap munkatársaival, az eseményhez méltó keretet biztosított Cs. Gyimesi Éva teremben az ünnepi rendezvény számára. A zsúfolásig megtelt teremben Senkálszky Endre tisztelői látni és hallani akarták mindazt az eseményhez méltó megnyilvánulást, melyet kolozsvári tradíciókra épülő kultúrája nyújtani tud.

Ebben a teremben adták át Senkálszky Endrének, Európa vagy talán a világ legidősebb tevékeny színészének a Színházi Kritikusok Céhének Életműdíját (2012).

Az eseményt felvezető beszédében Köllő Katalin, a Szabadság napilap művelődési rovatának vezetője köszöntvén a résztvevőket, kimentette Kötő Józsefet, aki valamikor a színház irodalmi titkára, majd igazgatója volt, azután politikai pályára lépett. Ő volt, aki könyvet is írt Senkálszky Endréről. Sajnos politikai elfoglaltsága miatt, nem tudott jelen lenni. Ellenben igazi politikusként megígérte, Bandi bácsi 100-ik születésnapján jelen lesz.

Laudációt mondott Hatházi András Jászai Mari- díjas színész, majd Tompa Gábor a Kolozsvári Állami Magyar Színház igazgató- főrendezője. Tompa Gábor elmondta, 1982-ben Iván, a rettentő című darab olvasópróbáján kíváncsi volt, a társulat hogyan fogadja a rendezői újításokkal kapcsolatos koncepcióját. Senkálszky akkor már nyugdíjas volt. De ő volt, aki a legnagyobb lelkesedéssel fogadta a Tompa rendezői elképzelését. Fontos, mondta, a színház tudjon megújulni, ne forduljon a múltba. Fontosnak tartotta, hogy a kortárs színművészet kötődjön a jelenhez. A múltba fordulás nem csak a társadalom különböző területein veszélyes, de a színházban is. Tompa Gábor rendkívül érzékletesen értekezett Senkálszkynak a társulat tagjaihoz való viszonyulásáról, a munkastílusáról, a színházhoz való ragaszkodásáról. Bevallotta, sokat tanultak Bandi bácsitól. Aki minden egyes kollegája tevékenységét figyelte. Ha nem volt a színpadon, akkor ott volt az előadás bemutatóján, a nézők között első sorban ülve.

Senkálszky szereti a színházat. Mindig elsőnek tudta szöveget. Leginkább kérdezett. Bírálatait is elmondta, amelyek a tárgyról szóltak. A jelenléte termékeny volt a színház számára.

Tompa Andrea, a Színházi Kritikusok Céhének elnöke, méltatva Senkálszky Endre munkásságát, kiemelte, hogy a láncszem szerepét tölti be a magyar színház életében, történetében. Összekötötte Janovics Jenőt Harag Györggyel, Tompa Gáborral. Személyében egyesülnek a különböző játék-stílusok. Magát mindig is drámai színésznek tartotta. Rá jellemző, hogy nemet tudott mondani, mikor felajánlották a bonviván szerepet. 60 színházi kritikus ajánlja a díjat.

Az Életmű díjat második alkalommal adták ki. Első alkalommal Törőcsik Mari kapta meg.

Senkálszky Endre a színházról

Senkálszky Endre köszönő beszédében bevallotta: „Nem tudjuk, milyen lesz a jövő színháza, de felelősök vagyunk jelenéért.”

Ez a gondolat Kötő József „A színház fanatikusa. Senkálszky Endre életregénye”- című könyvének hátsó borítóján a következőkkel folytatódik: „Ránk az a nemes feladat hárul, hogy kimagasló művészi tettekkel tiltakozzunk minden megalkuvás ellen. Csak az lehet vesztes, aki feladja a harcot, hiszen felejthetetlen elődeinktől útmutató szilárd erkölcsi meggyőződést, hitet és biztatást kaptunk. Ők adták át stafétaként a gondolat, a lélek és szó fáklyáját, hogy méltóképpen és méltósággal adhassuk át az utánunk jövőknek.”

Csomafáy Ferenc



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter