Életet adott a vonalaknak…

Akt.:
Életet adott a vonalaknak…
Nagyvárad – Szerda délután Jakobovits Miklós Munkácsy-díjas festőművész grafikáiból nyílt emlékkiállítás a Laborator Visual Kontakt Galériában. A tárlat támogatója az RMDSZ Communitas Alapítványa.

A rekkenő hőség dacára rengeteg érdeklődő vett részt szerda délután az Újvárosért Egyesület, az RMDSZ várad-újvárosi szervezete és az In Memoriam Jakobovits Miklós Társaság által rendezett emlékkiállításon, annak jeleként, hogy sokan tisztelték és szerették a tavaly elhunyt festőművészt. A megjelenteket köszöntő Sauer András egyesületi és RMDSZ körzeti elnök arra hívta fel a figyelmet: a Rész az egészből című tárlat az eddig főleg festményeiről ismert és elismert Jakobovits Miklós művészeti tevékenységének egy eddig kevésbé ismert szeletét mutatja be, egy átfogóbb terv részeként, mely a művész egész életművét végigkísérő grafikai munkásságát a maga gazdagságában és mélységében mások számára is hozzáférhetővé szeretné tenni. A mostani válogatás 65 tus-rajzot mutat be: cirkuszistákat, politikusokat, művészeket, bolondokházának lakóit, a mindennapok embereit, zenészeket, akt figurákat, akikkel együtt érezhetünk, akiket megmosolyoghatunk, de ami ennél is fontosabb, a nézésük közben valami magasabb, látvány-feletti, látványon-túli érzettel gazdagodunk.

Dr. Aurel Chiriac, a Körösvidéki Múzeum igazgatója a festőművész özvegyéhez, Jakobovits Mártához is intézve szavait, azokat az időket elevenítette fel, amikor együtt dolgozott Jakobovits Miklóssal. Úgy fogalmazott: kapcsolatuk túlmutatott a formaságokon, sokszor véleményt cseréltek, akkor is, ha különböző álláspontokat képviseltek. 1964-ben Corolian Horeaval közösen megalapította az intézmény szépművészeti-etnográfiai részlegét, neki köszönhető az a kortárs képzőművészeti gyűjtemény, mely a legjobb az országban. Noha kolozsvári származású, ideérkezése után nemsokkal büszkén vállalta immár váradiságát, és ezt a munkássága is visszatükrözte. Esztétikai hitvallása a posztmodernizmus volt, lépést tartott a világ fejlődésével, s ugyanakkor mindig támogatta a fiatal tehetségeket. Példaképe lehet a képzőművészek közösségének, megérdemli, hogy emléktáblát avassanak majd annak a háznak a falán, ahol szintén alkotóművész feleségével élt.

Kísérletezett

Dr. Maria Zintz műkritikus szintén emlékeket idézett, mint mondta, tinédzser korában ismerte meg Jakobovits Miklóst, aki fiatal kora ellenére tisztelettel bánt vele. Később monográfiát írt mesteréről, akit úgy jellemzett, hogy „életet tudott adni a vonalaknak”. A professzor asszony ezután a festőművész szakmai útkeresésének főbb mozzanatait vázolta fel.

Dr. Ujvárossy László képzőművész, egyetemi oktató beszédében kiemelte, hogy Jakobovits Miklós életének nagyobb részét a kísérletezéseknek szentelte, a tárlat szervezői pedig ezeknek egy szegmensét, a művész eddig kevésbé ismert arcát, a rajztanulmányaiban rejlő kreatív nagyságát mutatják meg. Fiatalkorában közvetlenül környezetéből szerzett mintát, majd a dicsőszentmártoni sárgaházból, hiszen osztotta idős költő barátja, Horváth Imre véleményét arról, hogy az ott lévők csak betegek, a tébolyultakat kint kell keresni. Rajzain ezért a gyűlést vezető hamis szónok lett az elmeháborodott, és a bolondnak nevezett szerencsétlen a manipulált tömeg. Élete utolsó szakaszában, akárcsak az elején, dühösen szemlélte a valóság tébolyait, szeretett volna visszatérni a groteszkhez. Ha élne, immár szabadon folytathatná szélmalomharcát, és olykor bohócként mondogatná Horváth Imre verssorait: „Vétkezel, ha szíved itt háborog,/ voltak ennél vészesebb táborok,/ voltak nálad kínzottabb Krisztusok…”/ Keresztfádnak erdeje susog.

Ciucur Losonczi Antonius

Címkék: ,