A határhelyzetben levő ember kezd elmélkedni az élet értelméről, arról, hogy érdemes- élni, főleg, ha betegség vagy egyéb nehézség jelenik meg a környezetében vagy a saját világában. Az élet és halál határ- mezsgyéjén az ember cselekedetét az időkorlát teljes mértékben meghatározza.
Bár tudatában vagyunk életünk véges jellegének, a rohanó világunkban nem igen van idő foglalkozni ezzel a kérdéssel.
A 2010-ben Lorenz Keiser és Jean –Luc Wey rendezésében készült svájci Hosszabb élet (Langer Leben) című film főszereplői két, hetven év körüli nyugdíjas, akiknek az orvos szerint néhány hónapjuk van az életbe maradáshoz. Életük csak esetleges szervátültetés esetén hosszabbítható meg.
A film bemutatja a két ember, Max Wanner és Fritz Pollatschek egymáshoz való viszonyát, a korrupcióellenes küzdelmét, az egészségügyi rendszer torzulásaival szembeni magatartást. Lesz-e remény az életbe maradáshoz? – teszi fel a kérdést.
Max Wanner (Mathias Gnadinger) a bankszakmában dolgozott. Mint nyugdíjas kleptomániás, csodálatos gyorsasággal tulajdonít el kisebb értékű tárgyakat. Az orvos szerint májátültetésre van szüksége. Ezzel egyébként Max orvos fia, Peter Wanner (Thomas Müller) is egyetért.
Fritz Pollatschek (Nicholas Paryla) valamikor gerelyvető volt, több infarktust szenvedett. Szívátültetésre van szüksége.
A szervátütetésre kerülő személyek várólistáján kevés eséllyel rendelkeznek, életkoruk miatt.
Különleges ajánlattal áll elő a híres sebészorvos dr. Egon Schoelkopf (Lorenz Keiser). A két egymást nem ismerő beteg szerződéses alapon vállalja, hogy az, aki elsőnek meghal, átadja a másiknak a szervátültetéshez szükséges szervet.
A betegekben kiváltott reakciók, az idősökre jellemző szokások, a kíváncsiság, főleg Max részéről a leendő donor személyével kapcsolatban számtalan komikus helyzetet teremt. Max kis csalás alapján megszerzi az esetleges donor adatait. Felkeresi a lakásán. Különös kapcsolat alakul ki a két ember között. Fritz remekül érzékelteti az idős emberek szokásait: a bizalmatlanságot, a külvilág eseményei, személyei iránti kíváncsiságot. Épp ez a szokása teremt komikus helyzeteket. Rádöbbennek, szervkereskedők hálójába kerültek, melynek maga a sebészorvos is részese.
Fergeteges vígjátéki helyzetet teremt a bűnözőkkel való küzdelmük, a szervátültetésre alkalmas szervek tárolását biztosító dobozok megszerzése.
A sebészorvos szerepét alakító Lorenz Keiser remekül alakítja a művészet iránt rajongó, különösen a balettet imádó orvost, akit behálóz a maffia. A kórház folyosóin, az operett- dallamokat dúdoló, néha balett lépésekben járó orvos szerelmes egy orosz balerinába. De türelmes a pácienseivel szemben, akiket mindenkép meg akar győzni a szervátültetés által keletkezett lehetőségekről.
A film társadalom- kritika is, felhívja a figyelmet arra a veszélyre, mely az orvosi munkában, az életet megmentő, szervátültetés során jelentkezhet.
A kitűnő színészi alakítás, a filmzene, a csodálatos környezet bemutatása, a helyzet és jellemkomikum biztosítja a Hosszabb élet című film sikerét.
A forgatókönyvet maga a rendező, Lorenz Keiser, akinek első filmje és Peter Luisi írta. Operatőr: Peter Indergand. Zene: Stefano Neri. Világítás: Tom Mauss.
Csomafáy Ferenc
