Elérkezett a hetedik születésnap

Elérkezett a hetedik születésnap
Kornya Zsófia, Tamás és Ádám hét esztendővel ezelőtt született. Amikor legelőször felkerestük őket, inkubátor oltalmazta a csöppségeket a nagyváradi szülészeten. Aztán erőre kaptak, s ahogy teltek az évek, a gyermekek a szemünk láttára cseperedtek óvodássá, majd mostanra iskoláskorúvá.

 

A Kornya család otthonában mindenütt felfedezhető a gyermekek léte: az udvaron játszótér, hinta, csúszda várja a szebb időt, amikor ismét birtokba veszik majd őket, az előszobában játékok sorakoznak, s a gyerekszoba üveges ajtaján át igazi kis birodalomba pillanthat a látogató. Az ötletes bútorzat három kuckóra osztja a teret, így mindegyik gyermeknek külön kis „rezidenciája” van. Az ötlet az édesapáé. Mint meséli, először az emeleti ágy és az alatta lévő szekrény készült el, majd egy íróasztal lap került az ágy feljárójaként szolgáló kis létra mellé, s így már a tanuláshoz is kiváló a tér. Persze mindez három példányban. A gyerekszoba a barátoknak is nagyon tetszik, főleg a magasan lévő ágy aratott nagy sikert köreikben.

 

 

Ismerkedés a betűkkel

 

 

A Kornya testvérek ősz óta első osztályba járnak. Reggel édesanyjukkal együtt indulnak, aki szintén tanítónő, így egészen a tanteremig tart a szülői kíséret. Az osztályban először egy padban ült Zsófika és Ádám, később a tanítónőjük optimalizálta az ülésrendet – nem miattuk, hanem általában a fegyelem megtartása érdekében. A tanulás egyébként jól megy, mint minden elsős, ismerkednek a betűk birodalmával. E munka Zsófikának megy a legjobban, ő már minden betűt kiolvas, azokat is, amelyeket a tanterv szerint még nem is tanultak. A szülinapra kapott érdekes képeskönyvekből a fiúk is olvasgattak, aztán, amikor elakadtak egy-egy nehezebb szónál, akkor a kislány pillantott oda, és segített megfejteni az ismeretlen betűket. A kérdésre, hogy mindig ilyen teljes-e az összhang, így segítik-e egymást a gyermekek édesanyjuk mosolyogva válaszol: majdnem mindig – mint a testvérek általában.

Már megszokhattuk, hogy az ikrek szülinapján mindig különleges torta várja az ünneplőket. Ezek ötletgazdája az édesapa, az alapanyagot meg a nagymamák készítik. Idén – ha már a havazásra hiába vártunk, s így a hóemberépítés is elmaradt –, úgy fontolták, legalább tortában megformálják a répaorrút. A hatalmas tortán, a hóember kalapján hirdette a gyertya az elmúlt éveket, s ennek elfújása immár nem olyan gondot okozott, mint az első évben, amikor tanulni kellett a mozdulatot: idén a három eleven gyerkőc összehangolására kellett figyelni, hiszen hol az egyik, hol a másik előzte ki a többieket. Ádám, Zsófika és Tamás még ünnepel és pihen pár napot, azután újra teljes lendülettel indulnak az iskolába.