Elballagtak a Szent László Líceum végzősei

Akt.:
Elballagtak a Szent László Líceum végzősei
Péntek délben elballagott a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum két XII-es osztálya. A hálaadó szentmisét és ünnepséget a nagyváradi Székesegyházban tartották.

A végzősök szokás szerint tanáraikkal a soraikban a Kanonok sorról vonultak a Székesegyházba, miközben énekelték az ilyenkor évtizedek óta elhangzó dalokat, a Gaudeamus igiturt és a Ballag már a vén diákot. Az idén Kele Tünde tanárnő osztálya, a gazdasági szakügyintéző szakos XII. A, és Kovács Márta tanárnő osztálya, a humán teológiai profilú XII. B intett búcsút iskolás éveinek.

Az ünnepi szentmise bevezetőjében a Böcskei László megyés püspök szívélyes üdvözletét is közvetítő dr. Kovács F. Zsolt atya, irodaigazgató arra hívta fel a figyelmet: Istennek hálát adni gyűltek össze az elmúlt 4/8/12 esztendőért, a maguk mögött hagyott iskolai évekért, s egyúttal kérik a Mindenható segítségét, kegyelmét, pártfogását, hogy helyt tudjanak állni az életben.

Biztonság

Prédikációjában a tisztelendő arról elmélkedett, hogy a biztonság utáni vágyakozás az egyik legősibb a világon, egész életünkben, a születésünk pillanatától kezdve a halálunkig hordozzuk magunkban. Míg gyermekek vagyunk, a szüleinknél és nevelőinknél keresünk oltalmat, felnőttként mi magunk teremtjük ezt meg, hogy aztán életünk alkonyán ismét mások segítségére szoruljunk. Hozzátartozik ugyanis emberi tevékenységünkhöz, hogy próbáljuk megvédeni magunkat a kihívásokkal, nehézségekkel szemben. Az iskolában is tulajdonképpen azért oldjuk meg a házi feladatokat és tanulunk, hogy ezáltal a számonkérésnél meg tudjunk felelni az elvárásoknak, biztonságban érezzük magunkat. Megjegyezte: azt szeretné ígérni a ballagóknak, hogy biztosan célba érnek majd és teljesülnek az álmaik, de sajnos nem teheti, mert minden relatív, sokszor elégtelennek és fölöslegesnek tűnik az erőfeszítés, és nincs garantálva, hogy minden szép és jó lesz nekik, biztos munkahely várja őket és boldog családi élet.

Az iskola egy szelete az egésznek, ismétlődő jelenségek otthona, amikor egy ciklus vége után minden kezdődik elölről. Olyan kiszámíthatóság otthona, melyet már soha sem fognak érezni, de ne féljenek, mert tanúságot tettek arról: képesek kilépni erről a körpályáról, az önállóságra, arra, hogy felelősségteljes tetteket hajtsanak végre. Megajándékozottakból ajándékkészítőkké válnak ezentúl, megtapasztalják az alkotás édes örömét, jóleső fáradságát, sikerélményét. Szembesülnek azzal, hogy Isten sokkal többet ad annál, mintsem korrigálja a rossz jegyeiket: felemeli őket. „Isten mindig mindent jobban alakít a mi életünkben, mint azt valaha elképzeltük. Ha ezt hisszük és valljuk, akkor bármilyen körülmények közt is éljünk, mindig biztonságban érezhetjük magunkat az Ő tenyerén”- hangsúlyozta.

Szimbólumok

A mise után szimbolikus jelentek következtek: a ballagók batyukat ajándékoztak az egyházi elöljáróknak és megtörtént a jelképes értékű tárgyak (zászlók, kulcs) cseréje a tizenegyedikesek és tizenkettedikesek közt.

Konrád Katalin igazgatónő is a beszédében két szimbólumról tett említést, azt kívánva volt tanítványainak: legyenek erősek, mint a kőszikla, nem feledkezve meg arról, hogy hibázni majd bocsánatot kérni se szégyen, és találják meg forrásaikat, ahová mindig érdemes visszatérni.

Díjazták a ballagókat, majd a két XII-es osztály közös műsorával ért véget az ünnepség.

Ciucur Losonczi Antonius