Elballagtak a lorántffys végzősök

Elballagtak a lorántffys végzősök
Május 30-án, csütörtök délelőtt 11 órakor kezdődött a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium két végzős osztályának ballagási ünnepsége a nagyvárad-olaszi református templomban.

Büszke szülőkkel és tanárokkal telt meg a várad-olaszi templom csütörtök délben, hiszen elérkezett a XII. osztályosok búcsújának, ballagásának ideje. Az utolsó osztályfőnöki órák után a két osztály ünnepélyesen átvonult a templomba, ahol kezdetét vette az ünnepi istentisztelet Csűry István püspök szolgálatával. Erre az alkalomra Mózes ötödik könyvéből idézett („Add meg a tizedet vetésed minden terméséből”), arra intve ezzel a fiatalokat, hogy abból, amit az Isten adott, a neki járó részt vissza kell adni egyszer. Azt mondta, ez az ige és ennek folytatása egy olyan tanács, amely a későbbiekben segíthet nekik eldönteni, mi a helyes, és mi nem az. Arra is figyelmeztette őket, hogy jól nézzék meg, kik veszik körül őket, kik a barátaik. Lesznek olyanok, akik majd megpróbálják tönkretenni az életüket, és ilyenkor fontos tudni, kik azok, akikre számítani lehet. Mint megfogalmazta, ha sikerül is megítéljék, hogy mi a jó és mi a rossz, néha könnyebbnek tűnik majd a rossz, vagy az élet nehezíti meg a kitartást a jó mellett, de nekik küzdeniük kell.

Fényt vinni mások életébe

Az istentiszteletet követően Soós Sándor iskolaigazgató, Szűcs Éva egyházkerületi tanügyi tanácsadó és Szakács Zoltán iskolalelkész ünnepi beszédei hangoztak el, majd beszédet mondtak a végzős diákok is, és az osztályfőnökök is elbúcsúztak diákjaiktól. Soós Sándor azt tanácsolta a ballagóknak, hogy maradjanak olyan bátrak és kritikusak, mint amilyenek az iskolai években voltak, merjenek döntéseket hozni. Felnőtté váltak, és az iskola után, különböző célokkal egy önállóbb életútra lépnek, ez az út pedig legalább olyan jelentős, mint maga a cél, így arra intette őket, ezt is éljék át egészen. Beszédét egy Ady idézettel zárta: „Nem kívánom senkitől, hogy csodás dolgot tegyen, de joggal elvárom mindenkitől, hogy mindig ember legyen”. Szűcs Éva is az előttük álló útról beszélt, és elmondta, reméli, hogy a tanároknak és a szülőknek sikerült jól megpakolni tudással, tanácsokkal, tapasztalatokkal batyuikat, bőröndjeiket ahhoz, hogy boldoguljanak. Arra bátorította őket, hogy töretlen lelkesedéssel haladjanak előre, és ne feledkezzenek meg a megszerzett tudásról, nyitogassák gyakran a bőröndöket, és használják fel, amit eddig kaptak. Szakács Zoltán közös emlékekre tért ki beszédében, és közvetlenül a diákokat szólítva meg, kijelentette: „Attól vagy te igazi lorántffys, hogy mersz fényt vinni mások életébe!”. Hozzátette, hogy sötétségben is lehet élni („mert világít a telefonotok”), de nem érdemes.

Két beszéd között Varga Noémi, az iskola diákja kápráztatta el a jelenlévőket énekhangjával, illetve a kilencedikesek is énekkel búcsúztatták a ballagókat. A beszédeket követően az osztályfőnökök kiosztották az éltanulók diplomáit, majd az iskola aligazgatója tanulmányi érdemösztöndíjakat is átadott a kiemelkedő eredményekkel rendelkezők, és a közösségért aktívan tevékenykedők számára. Soós Sándor, Szakács Zoltán és Csűry István külön oklevelet osztottak ki a leghűségesebb diákok számára, akik 12 évig jártak az intézménybe. Az ünnepséget a Himnusz közös eléneklésével zárták.

Pikó Stefánia