Éjszakai istentiszteletet tartottak Nagyvárad-Réten

Éjszakai istentiszteletet tartottak Nagyvárad-Réten
A Nagyvárad-Réti Református Egyházközségben immár sokéves hagyomány, hogy december 24-én, karácsony szentestéjén 23 órai kezdettel sajátos hangulatú éjszakai istentiszteletet tartanak.

Ennek az alkalomnak a különlegessége, hogy a 17. századi liturgiát követve, sok énekkel és zenével, az Ige feletti csendes elmélkedéssel ünneplik Krisztus, a „fény-Fia” születését. Az idén közreműködött Kis Csilla segédlelkész, a Márkus Zoltán kántor-karnagy vezette Csillagfény kórus (Cseng-bong vígadoz az ég, Bárdos Lajos: Karácsonyi bölcsődal), valamint a Nagy Judit Noémi, Brugós Anikó, Orosz Otília, Pálfi Noémi, Benedek Árpád, Márkus Zoltán felállású alkalmi kórus (Dicsőség mennyben az Istennek, M. Praetorius: Dicsérd Istent keresztyénség, F. Mendelssohn: Halld, mint zeng az egész ég, Te Deum).
Csendes elmélkedését dr. Pálfi József várad-réti lelkipásztor Pál apostol Kolossébeliekhez írt levele I. része 15. verse első felére építette: „a ki képe a láthatatlan Istennek”. Arról beszélt: hosszú évek óta foglalkoztatja őt egy sajátos gondolat, melyre elég nehéz választ adni és kapni, vagyis az ember bűnelőttisége, amit a teológiai gondolkodók aranykornak neveznek, amikor az ember még nem olyan volt, mint annak utána. Vajon milyen lehetett az, amikor az ember abszolút harmóniában élt Istennel, a közelségében és a közösségében, mielőtt még ki lett volna penderítve a paradicsomi élethelyzetből, és elkezdődött az ember emberré válásának sajátos fejlődéstörténete? Az origó, a fogódzó, a stabil kiegyensúlyozottság és a boldogság elérhetetlen távolsággá vált. Ez lett volna a vég kezdete, vagy a kezdet vége? Igen, de csak egy időre, mert szerencsére mindaz, amit Isten megígért a történelem hajnalán, az idők teljességében beteljesült, mert Ő mindig betartja az ígéreteit.

Beteljesült ígéret

Ez a beteljesedés térben és időben Octavianus korában vált valóra, amikor a római birodalom politikai berendezkedése a köztársasági formából császárságba fordult át. Egy új világrend kezdődött, nagy volt a feszültség, konfliktusok voltak, kiszámíthatatlanság, bizonytalanság, békétlenség. A magát Augustusszá deformáló császár precízen érzékelte, hogy tenni kell valamit, eközben azonban a gondviselő Isten is előkészítette a maga totális reformját. A kihívásokra úgy adta meg a maga válaszát, hogy elküldte gyermekét a világtörténelem színpadára.
Amíg istenarcúságunkat keressük, tekintsünk a betlehemi jászolra, hogy visszakapjunk valamit abból, ami elveszett, de bennünk visszanyerhető, mert Isten a szent fiú megszületésével helyreállította az egykori viszonyt, új szövetséget kötött velünk. Elveszett istenarcúságunkat keresve tehát Jézusra kell tekintenünk, mert csak őbenne, ővele és őáltala tud helyreállni ez az egykor elveszett viszony, mely garantálni tudja számunkra a normális életet. Krisztusban találhatunk rá arra, ami összetart- nyomatékosította a lelkipásztor.

Ciucur Losonczi Antonius