Egységes egyházi fellépés az Igazság Napján

Egységes egyházi fellépés az Igazság Napján
Az Igazság Napjának elnevezett szombati rendezvényen a szervezők szerint közel harmincezer, a helyszínt biztosító zsandárok becslése alapján tizenötezer, míg egyes résztvevők szerint mintegy húszezer ember gyűlt össze.

 

A buzaui bíróság két magánszemély által indított perben első fokon jogtalannak ítélte a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatását az Erdélyi Református Egyház javára, ezért elrendelte az ingatlan visszaállamosítását, és a visszaszolgáltató bizottság három tagját börtönbüntetésre, a református egyházat pedig jogtalan tulajdon használata címén kártérítésre kötelezte. Ez ellen a döntés ellen szerveztek tiltakozó tüntetést szombaton a Székely Mikó Kollégium mellett. Az esemény pontban déli tizenkét órakor kezdődött. A Kollégium és a park között, a közúton felállított pódiumon a Székely Mikó Kollégium egykori diákjai, valamint a felszólalók foglaltak helyet. A színpad előtt az ország minden pontjáról felsereglett református lelkészek sorakoztak fel, a pódium két oldalán pedig római katolikus, evangélikus és unitárius papi személyek, valamint közéleti személyiségek álltak. Ott volt a rendezvényen a két magyar elítélt: Markó Attila és Marosán Tamás, valamint Füzes Oszkár, Magyarország romániai nagykövete is.

Három dokumentum

Elsőként Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese és Antal Árpád Sepsiszentgyörgy polgármestere köszöntötték az embereket, akik zászlókat, transzparenseket magasba tartva hallgatták a felszólalókat. Kató Béla beszédében kifejtette: „Azért vagyunk itt, mert a Székely Mikó Kollégiumot a visszaszolgáltatás után tíz évvel újra államosítják. Azért, mert két magyar embert börtönbüntetésre ítéltek azért, mert ők úgy gondolták, hogy egy erőszakkal államosított épületnek vissza kell kerülnie jogos tulajdonosához.” Antal Árpád hangsúlyozta: „Mi dolgozó, adózó, anyagi, és kultúrétekekét termelő polgárai vagyunk Romániának. Inkább vagyunk lojálisak, mint rebellisek, inkább építők, mint rombolók, inkább nyílt barátok, mint titkos ellenségek. De csak azzal a feltétellel, ha megadatik számunkra új keretek között az a minimum, amelyet mi kultúránk, ősi szokásaink, nemzeti öntudatunk, szociális érzéseink, gazdasági fejlődésünk szempontjából nélkülözhetetlennek tudunk. Ez a mondvacsinált, hazug per nem egyéb mint közösségünk ellen indított nyílt támadás. Mindannyiunk kötelessége, hogy az igazságtalanság, az önkényes visszaállamosítás és jogtalan ítéletek ellen tiltakozzon.” Antal Árpád három dokumentumra hivatkozott, mely igazolja, hogy a Kollégium épülete a református egyház tulajdona volt: az első egy az 1800-as évekből származó okirat, az építők és a református egyház között köttetett építkezési szerződés. A második az 1928-as tanügyminiszteri működési engedély és a harmadik az 1948-ben kelt államosítási hivatalos közlöny, melyben az szerepel, hogy az épületet a református egyháztól vették el.

Buzaui üzenet

Majd a romániai magyar történelmi egyházak képviselői álltak a pulpitus elé. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke felhívta a figyelmet arra, hogy 1948-ban egyetlen nap alatt lebonyolították az államosítást úgy, hogy nem volt szükség telekkönyvi kivonatokra, topográfiai felmérésekre, és az erről szóló döntés ellen nem lehetett fellebbezni. „Ezt jogi nyelven államosításnak lehet nevezni, becsületes magyar nyelven viszont ezt közönséges lopásnak hívják. Most viszont, amikor vissza kellene adni, nekünk kell telekkönyvi kivonattal igazolni, hogy egykor tulajdonosok voltunk, a saját költségünkön kell elkészítenünk a topográfiai felméréseket. Folyamatosan pereskedünk, és húsz év után sem jutottunk el a visszaszolgáltatás feléhez, mi több, azt tapasztaljuk, hogy a folyamat teljesen leállt. Mindezek után hideg zuhanyként ért bennünket a buzaui bíróság elsőfokú döntése, amely azt hozta tudomásunkra, hogy mi vagyunk a tolvajok, és a Székely Mikó Kollégiumot mi loptuk el a román államtól” – fogalmazott a püspök, aki így folytatta beszédét: „Ennek a bírósági döntésnek üzenetértéke van: az egyháznak azt üzeni, hogy a román állam képviselői úgy döntöttek, hogy a visszaszolgáltatási folyamat leállításához meg kell teremteni a megfelelő jogi keretet. A hatalom két magyar ember feljelentésében vélte megtalálni azt a lehetőséget, amely által a visszaállamosítási lavinát elindíthatja. Biztosak lehetünk abban, hogy a buzaui bíróság határozata politikai megrendelésre született a legfelsőbb állami vezetők tudtával és a titkosszolgálatok irányításával. A buzaui határozat az EU-nak azt üzeni, hogy Románia nem jogállam, mert nem tartja tiszteletben a magántulajdonhoz való jogot és a jogsérelmet nem kívánja orvosolni, hanem politikai befolyással próbálja megakadályozni, illetve visszafordítani a visszaszolgáltatást. Ez a határozat Románia polgárainak azt üzeni, hogy ebben az országban nyugodtan lehet lopni és használni a lopott holmit, mert ha el is jönne az igazságszolgáltatás órája, politikai akarattal, jogi csűrés-csavarással el lehet odázni a visszaszolgáltatást.”

Egyházi együttműködés

Jakubinyi György, a gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke felidézte, hogy az 1989-es változások után Tőkés László javaslatára megalakult az Erdélyi Magyar Történelmi Egyházak Állandó Értekezlete a négy erdélyi magyar történelmi egyház nyolc püspökének a részvételével, melynek már a kezdetektől fogva az volt a célkitűzése, hogy közös összefogással harcoljanak az elkobzott egyházi értékek visszaszerzéséért. „Akkor azt hittük, vége a diktatúrának, és szabadon kibontakozva élhetünk a Kárpát-Medence e tündérkertjében őseink földjén keresztényként és magyarként. A mai nap fájdalommal és csalódással eltelve gyűltünk össze, hogy tiltakozzunk az újabb államosítási kísérlet, az igazságtalan ítélet és a bennünket érő megfélemlítés ellen. Arra nem is gondoltunk, hogy több mint két évtized után arra kényszerülünk, hogy létjogosultságunkat igazoljuk és a küldetésünkhöz szükséges javaink visszaszerzéséért harcoljunk. Mi nem akarunk gazdagodni; őseink örökségéről van szó, ami bennünket kötelez, erről nem mondhatunk le, mert nagy áldozatok árán létesültek és elődeink hagyták ránk azokat drága örökségként. Ma igazságot kérünk és követelünk. Ebben a követelésünkben mi, erdélyi magyarok egyek vagyunk, és egyek szeretnénk maradni vallási és politikai hovatartozástól függetlenül.”

Kiáltó szó a vádak ellen

Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke beszédében többek között elmondta: „Mielőtt megvádolnának azzal bennünket, hogy a mai felsereglésünkkel nyomást gyakorolunk az amúgy gyenge lábon billegő román igazságszolgáltatásra, állapítsuk meg és jelentsük ki ország-világ előtt, hogy a Bukarestből idomított és politikai széljárások szeszélye szerint bólogató igazságszolgáltatók gyakoroltak nyomást az erdélyi magyarságra, a magyar egyházakra, ezáltal a magyar családokra, a magyarságában annyiszor megalázott kisebbségben szenvedő magyar emberre. Mielőtt elhitetnék országgal-világgal, hogy Románia tekintélyét sértették volna Mikó Imréék a sepsiszentgyörgyi oktatás bástyájának megépítésével, hadd mondjuk ki, hogy nem is létezett akkor még az Erdélyt bekebelező román állam. Sőt, székely elődeink lidérces álmukban sem gondolták, hogy valaha is idegeneknek építenek iskolát. Elmondjuk azt is, hogy a visszaszolgáltatás mértéke Románia szégyenfoltja, de az Európai Uniónak is, mert szemet hunynak a csatlakozáskor tett román ígéretek elmaradása felett. A civilizációjára méltán büszke Nyugat-Európa nem vehet részt Erdély magyarságának sorsrontása ügyében. El fogjuk mondani magyarországi barátainknak is, hogy többet tehetnének értünk, ha mást nem legalább annyit, hogy szétdarabolódásunk folyamatát segítsenek megfékezni, mert nálunk a szekértáborok halálra vannak ítélve. „Megbontott kéveként” védtelen állapotunkat kihasználva, egyre bátrabban merészkednek kezet emelni szülőföldünkre, épületeinkre és manapság éppen magyarul beszélő testvéreinkre.” Beszédet mondott Bálint Benczédi Ferenc a Magyar Unitárius Egyház püspöke, és Fehér Attila, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház tanácsosa is, akik szintén a jogállamiság elvei betartásának és az erdélyi magyarság összefogásának fontosságát hangsúlyozták.

Összefogás

A politikusok közül elsőként Tőkés László az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke szólalt fel szombaton Sepsiszentgyörgyön az Igazság Napján, elárulva azt, hogy családi érintettség okán is kötelességének érezte jelen lenni a tüntetésen, hiszen apja is a Székely Mikó Kollégiumban tanult, illetve nagyapja Tőkés József az iskola igazgatótanácsának volt a tagja. „Őseink jogán szólalunk fel mindannyian, mert nem hagyhatjuk veszendőbe mindazt, ami nekünk Isten után örökségképpen hátra hagytak. Lennie kell Romániában, a Kárpát-Medencében, lennie kell Európában az igazságnak. Ezért teszünk bizonyságot a mai napon Istenről és az igazságról, aggodalommal, de eleven hittel ragaszkodva önazonosságunkhoz, hitünkhöz, kultúránkhoz, anyanyelvünkhöz, tulajdonainkhoz, jogainkhoz. Az 1989-es változások óta ezt tesszük, és fáradó, de megújuló erővel ugyanezt tesszük 92 esztendő óta, kiállva a többségi nacionalista és soviniszta rezsimek által elorozott jogainkért, tulajdonainkért, szabadságunkért. A posztkommunista Romániában a megfélemlítés politikájának voltunk tanúi az utóbbi években, de különösképpen az utóbbi hetekben, hónapokban. Ez a folyamatban lévő belpolitikai válságnak is a kísérőjelensége, és erre irányult a buzaui bíróság önkényes, magyarellenes, egyházellenes jogfosztó ítélete is, mely börtönbüntetéssel fenyegeti meg azokat, akik törvényes módon kiállnak az igazság és a jogosság mellett. Vannak közös ügyeink, melyekben nem alkuszunk: ilyen most az Székely Mikó Kollégium ügye, és ebben kell most összefognunk újrateremtve megbomlott egységünket az egyházi a civil szférában és a politikai életben. Így kell összefognunk a demokrácia, a jogállamiság, a tulajdonjog szentsége, az egyházi és vallásszabadság, az emberi és kisebbségi jogok, a kisebbségi önrendelkezés mellett. Románia kormányához, államelnökéhez fordulunk, hogy teljesítse Románia a csatlakozáskor vállalt kötelezettségeit, a tulajdon visszaszolgáltatás, a teljes restitúció szellemében” – hangsúlyozta Tőkés László.

Lopakodó visszarendeződés

Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke kifejtette: „Azért jöttünk ide Erdély minden szegletéből, hogy határozott nemet kiáltsunk az igazságtalanság ellen. Ez a mi nemzeti minimumunk, mert tudjuk, hogy az erdélyi magyar közösség jövőjének egyik záloga a tulajdonjog helyreállítása. A lopakodó visszarendeződést, az igazságszolgáltatás leple alatt teszik. Ez az a módszer, amely perverzitásában versenyre kelhet bármely diktatúrával. És ezt mi nem fogadjuk el, erről nem hallgathatunk. Ma, amikor a Székely Mikó Kollégium épületétől akarják ismét megfosztani az egyházat, akkor nem csak egy ingatlan újraállamosítására készülnek, de a szellemi vagyonunkat is veszélyeztetik. Azért vagyunk ma itt több mint huszonötezren, mert féltjük a közösség múltját és jövőjét. A marosvásárhelyi polgármester a buzaui bíróság döntésén vérszemet kapva máris szemet vetett a vásárhelyi magyar iskolák épületére, amelyek közül egyik a református, a másik a katolikus egyház visszaszerzett jogos tulajdona. A nagyváradi polgármester már hangosan arról álmodozik, hogy visszalopja a katolikusok tulajdonát, a pénzügyi palotát. Tele van az ország őrült álmodozókkal, és azért vagyunk itt, hogy az ő álmaik ne valósuljanak meg. Huszonhárom év alatt nehezen sikerült visszaszereznünk a közösség egykori vagyonának egy kis részét. Több mint 800 ezer hektár közbirtokossági erdőt, de a csíki magánjavak hatalmas birtokai még nem kerültek vissza a jogos tulajdonosukhoz. Az egyházaink kínkeservesen visszakaptak 1028 ingatlant, de több száz ingatlan sorsa még mindig bizonytalan. És mégis, 2012-ben a visszaállamosítás kísértete járja be Erdélyt. Az Európai Emberjogi Bíróság az ország számára a jövő esztendő elejéig adott határidőt, hogy rendezze a kommunista rezsim idején elkobzott javak helyzetét. Sokan vannak, akik a visszaszolgáltatás teljes leállításában és a kárpótlás minimalizálásában keresik a megoldást. Mi ezt nem tudjuk elfogadni, és nem fogjuk engedni. Együtt képesek leszünk megállítani a lopakodó visszarendeződést és együtt képesek leszünk arra, hogy az elkobzott ingatlanokat és ingóságokat visszaszerezzük.”

Kiáltvány

Az előre megszerkesztett program szerint a felszólalók beszédei után olvasták volna fel az Igazság Napjának kiáltványát, de ezt megelőzően, a tömeg hangos követelésére színpadra vonult Sánta Imre lelkész is, aki ötvenkét napon át tiltakozott a kollégium előtt a buzaui bíróság ítélete ellen. A lelkész köszönetet mondott azoknak, akik mellette voltak a tiltakozása során, majd így folytatta: „én minden nap itt a Székely Mikó Kollégium előtt úgy köszöntem el, hogy Isten segítségével találkozzunk holnap is ugyanitt, ugyanebben az órában. Most ugyanezt nem mondhatom, de mondhatom azt, hogy Isten segítségével találkozzunk, ha kell, holnap Csíkszeredában, holnapután Székelyudvarhelyen vagy bárhol a világon, és kiáltsuk világgá azt a gyalázatot, ami rajtunk megesett és folyamatosan megesik, és mindezéért követeljük az igazságot mindannyiunk számára.” Végezetül Kató Béla felolvasta a kiáltvány szövegét: Mi háromszéki, székelyföldi, erdélyi, romániai magyarok, akik 2012. szeptember 1-jén az Igazság Napján összegyűltünk Sepsiszentgyörgyön, egy emberként erős közösségként tiltakozunk a bennünket ért igazságtalanság ellen. Tiltakozunk a sepsiszentgyörgyi református Székely Mikó Kollégium, az egyházi és közösségi tulajdonunk visszaállamosítási kísérletei ellen. Tiltakozunk az ellen, hogy Markó Attilát, Marosán Tamást és Clim Silviut az ingatlan visszaszolgáltatási bizottság három tagját igazságtalanul elítéljék. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy börtönbüntetés járjon a becsülettel végzett munkáért. Felháborítónak tartjuk a román állam ismételt próbálkozásait, hogy megfossza közösségünket örökségétől. Felkérjük az illetékes romániai hatóságokat, hogy akadályozzák meg a Székely Mikó Kollégium törvénytelen visszaállamosítását. Felkérjük a diplomáciai közösséget, a nemzetközi intézményeket és az emberjogi szervezeteket, hogy kövessék kiemelt figyelemmel a romániai visszaszolgáltatási folyamatot. Felhívjuk a figyelmet, hogy ez a döntés veszélyes precedenst teremt: leáll a restitúció, több ezer egyházi és közösségi ingatlan nem kerül vissza jogos tulajdonosához, a visszaszolgáltatott tulajdonok pedig veszélybe kerülnek. Hittel és reménységgel fordulunk a Romániában élő összes vallási felekezethez, a többségi nemzethez és a képviselőihez, kérve, hogy közös fellépéssel követeljék velünk együtt a jogállamiság elvének következetes érvényesítését, a restitutio in integrum maradéktalan megvalósulását, Románia Európai uniós csatlakozásakor vállalt kötelezettségeinek betartását, a jogsértő visszaállamosítási kísérletek azonnali megszüntetését, az igazságtalan bírósági döntés orvoslását.” A helyszínen összegyűlt tömeg egységesen háromszor igent kiáltva fogadta el a kiáltványt. Az esemény zárásaképpen imádság következett, majd a Himnuszt és a Székely Himnuszt énekelték el az egybegyűltek. Az esemény során a tömeg egy része többször is az Autonómiát! felkiáltást skandálta. A hozzávetőleg két órás rendezvény végeztével az emberek távoztak a helyszínről. Incidensek, rendbontások nem történtek.

Pap István